7
Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
(Márk 9,38)
Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
(Mát 8,5-10)
Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.
(Mát 12,31.32; Márk 3,29)
Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
(Mát 10,18-20; Csel 4,7.8)
Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.
Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj;
(2Kir 1,10.12)
A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
(Mát 5,44.45)
Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
(Ján 3,17.1Tim;1,15)
Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
(Mát 8,19.20)
És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.
És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság.
(Mát 8,21.22)
Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.
(Zsolt 49,7.12.13)
És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
(1Kir 19,19.20)
És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
(1Tim 6,18.19; Jel 3,17.18)
És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
(Zsolt 55,23; Mát 6,25-33)
És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.
(Ján 6,14.5Móz;18,18)
És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
(Mát 10,16)
És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván,
(Mát 11,2-6)
Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?
(Malak 3,1; Mát 3,11)
Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?
(Mát 27,1.2)
Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.
(Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18)
És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.
(Ésa 35,5.6)
És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
(Mát 3,2)
Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?
(Mát 11,7-11)
Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
(Mát 10,14; Márk 6,11; Csel 13,51)
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
(Mát 6,20;19,21;Csel 2,45)
Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat.
(Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2)
Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.
(Mát 11,11.14)
És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
(Mát 21,32)
A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.
(Csel 13,46)
Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
(Mát 11,16-19)
Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
(Zsolt 91,13; Csel 28,3.5)
Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
(Zsid 12,23)
És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól.
(Mát 11,25.26.1Kor;1,19.26)
Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
(Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18)
És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.
(Mát 13,16;1Pét 1,10.12)
És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.
(Mát 27,15-30; Márk 15,6-19; Ján 18,39;19,16)
Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.
(Mát 24,51;25,41.46)
És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
(Jak 4,17)
Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
(5Móz 6,5)
És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
(Ezék 20,11.12; Mát 7,21)
Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.
(Mát 20,22; Márk 10,38;Luk 22,43.44; Mát 26,37.38)
És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
(Mát 10,34.35)
Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.
(Mik 7,6; Mát 10,21)
Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
(Ján 4,9)
És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
(Luk 5,21; Mát 9,3; Márk 2,7)
Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
(Luk 8,48;18,42; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)