20
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
(Mát 21,23-27; Márk 11,27-33)
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
(Csel 4,7-10)
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
(Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32)
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
(Márk 11,30-33)
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
(Ján 18,33-37)
Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
(Mát 14,5)
Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
(Luk 7,12;9,16)
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
(Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12)
És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
(Márk 12,2)
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
(Mát 24,31-37)
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
(Ján 3,16)
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
(Zsid 1,2)
És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
(Luk 23,33; Zsid 13,12)
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
(Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42)
Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
(Zsolt 118,22)
Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
(Ésa 8,14.15)
És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
(Mát 27,15)
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
(Mát 22,15-22; Márk 12,13-17)
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
(Luk,20 15. 30.;Mát 3,11)
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
(Zsolt 82,6)
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
(Jel 5,12;Ésa 53,7)
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
(Róm 13,7)
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
(Mát 22,23-32; Márk 12,18-27)
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
(5Móz 25,5.6)
Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
(Luk 1,28;3,23)
A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
(Ésa 2,19; Jel 6,19)
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
(Luk,20 14. 15.)
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
(Ésa 53,12; Ján 19,18)
De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
(Fil 3,11.2Thess;1,5)
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
(Mát 5,44;Zsolt 22,19)
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
(2Móz 3,6)
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
(Zsolt 69,22)
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
(Mát 27,39-44)
És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19)
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
(Mát 22,42-45; Márk 12,35-37)
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
(Zsolt 110,1)
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
(Luk,20 33.;Luk,20 14. 15.)
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
(Mát 23,5-7; Márk 12,38-39)
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
(Mát 23,5-7.14)
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
(Mát 23,14; Márk 12,40)