6
Jób pedig felele, és monda:
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
(Péld 27,3)
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
(Zsolt 38,3.4;Jób 19,12)
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
(Jób 3,20)
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
(Jób 7,21)
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
(Jób 31,19; Máté 25,42.45)
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
(Jób 31,17;Jób 31,18.21)
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
(Jób 2,11;16,20)
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
(Zsolt 18,17;69,15)
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
(1Móz 6,5-7)
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
(Zsolt 31,12)
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
(Jób 21,14)
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
(Zsolt 107,42)
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
(Zsolt 37,17;18,20)
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
(Zsolt 119,72)
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
(Jób 16,17)
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Minden fejezet...