2211 „Testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek.” 22 Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, még jobban elcsöndesedtek. 33 Ő meg így folytatta: „Zsidó ember vagyok, a kilíkiai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian. 44 Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe. 55 Maga a főpap és a tanács a tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruzsálembe hurcoljam megbüntetés végett. 66 Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül. 77 A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 88 Erre én megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Ő pedig így válaszolt: én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 99 Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották. 1010 Mit tegyek hát Uram? – kérdeztem ekkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell. 1111 Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek és így értem be Damaszkuszba. 1212 Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, Ananiás, akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel voltak, 1313 fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból! 1414 S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad. 1515 Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál. 1616 Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét. 1717 Később, amikor Jeruzsálembe visszatérve a templomban imádkoztam, elragadtatásba estem. 1818 Őt láttam, amint így szól hozzám: siess, gyorsan távozz el Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet. 1919 Uram, feleltem ekkor, ők tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívőket fogságba vetettem és a zsinagógákban megostoroztattam. 2020 S mikor Istvánnak, a te vértanúdnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket és gyilkosai ruháját őriztem. 2121 Ő azonban azt mondta nekem: csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged.” 2222 Egészen eddig a mondatig meghallgatták, de ekkor nagy hangon kiabálni kezdtek: „Pusztítsd el a föld színéről az ilyent! Nem érdemli meg, hogy éljen!” 2323 Ordítottak, köpenyüket lengették és port szórtak a levegőbe. 2424 Ezért az ezredes bevitte a várba azzal a meghagyással, hogy ostorral fogják vallatóra. Így akarta megtudni, mi okból kiabáltak ellene. 2525 Pál azonban, mikor szíjakkal lekötözték, megkérdezte a mellette álló századostól: „Nektek talán szabad római polgárt ítélet nélkül megostoroznotok?” 2626 A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez és jelentette a dolgot: „Mit akarsz tenni? Ez az ember római polgár!” 2727 Erre az ezredes odasietett és megkérdezte tőle: „Mondd csak, római vagy?” „Igen” – felelte ő. 2828 „Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz” – mondta ekkor az ezredes. „Én viszont abban születtem” – válaszolta Pál. 2929 Azok, akik a kínvallatásra készültek, nyomban félreálltak. Az ezredes szintén megijedt, mikor arra gondolt, hogy római polgár létére megkötöztette.
Az apostol a főtanács előtt.
3030 Másnap aztán szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Levétette bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, aztán elővezettette Pált és eléjük állította.