1911 Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a felső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett. 22 Itt néhány tanítványra talált. „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” – kérdezte tőlük. „Még csak nem is hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek.” 33 Erre megkérdezte: „Hogyan keresztelkedtetek meg akkor?” „János keresztségével” – válaszolták. 44 „János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál, a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.” 55 Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. 66 Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. 77 Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak.
Az efezusi apostolkodás.
88 Azután a zsinagógába bejárogatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról. 99 Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és egy bizonyos Tirannosz iskolájában mindennap beszélt hozzájuk. 1010 Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét. 1111 Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján. 1212 Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük. 1313 Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: „Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet.” 1414 Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. 1515 A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” 1616 S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítva menekültek ki abból a házból. 1717 Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének. 1818 Sok hívő előállott és nyíltan föltárta tetteit. 1919 Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szeme láttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető. 2020 Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott. 2121 Az események után Pál lelkében az a terv érlelődőtt meg, hogy átmegy Makedóniába és Achájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. „Ottlétem után, mondta, még Rómát is látnom kell.” 2222 Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.
Az ezüstművesek zavargása.
2323 Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban. 2424 Egy Demetriosz nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat. 2525 Egybegyűjtötte tehát őket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: „Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket. 2626 Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyőzött és más fölfogásra bírt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk. 2727 Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hanem az is, hogy semmibe veszik a nagy istennő, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli.” 2828 Mikor ezt hallották, elöntötte őket a düh és felkiáltottak: „Nagy az efezusiak Artemisze!” 2929 Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait. 3030 Erre Pál a nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték. 3131 Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba. 3232 Ott meg össze-vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyűlésben, hogy többnyire még azt sem tudták, miért gyűltek össze. 3333 Végül megbízták a tömegből Sándort, mivel a zsidók előtuszkolták. Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart. 3434 De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: „Nagy az efezusiak Artemisze!” 3535 Végre a jegyző lecsöndesítette a tömeget. „Efezusi férfiak, szólította meg őket, van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égből alászállott szobrának imádója? 3636 Minthogy efelől senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek. 3737 Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörők s nem is káromolták a mi istennőnket. 3838 Ha tehát Demetriosznak és iparostársainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt. 3939 Ha meg másvalami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyűlésen lehet elintézni. 4040 Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni erről a csődületről.” Ezeket mondva föloszlatta a gyűlést.