1611 Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívő zsidó anyának, de pogány apának fiával. 22 A lisztrai és ikóniumi testvérek dicsérőleg nyilatkoztak róla. 33 Pál azt akarta, hogy szegődjék hozzá útitársul. Ezért az illető helységekben élő zsidókra való tekintettel körülmetéltette. 44 Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Mikor pedig sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg az apostolok és a jeruzsálemi presbiterek által hozott végzéseket. 55 Így az egyházak megerősödtek a hitben és híveik száma napról napra gyarapodott. 66 Mivel a SzentIélek megtiltotta, hogy Ázsiában prédikáljanak, Frígián és a galaták földjén utaztak keresztül. 77 Mízia határához érve megkíséreIték ugyan, hogy Bitiniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik. 88 Ezért keresztülvágtak Mízián és lementek Troászba. 99 Itt egy éjszaka Pálnak látomása volt: egy makedón férfi állt eléje ezzel a kéréssel: „Jöjj át Makedóniába és segíts rajtunk!” 1010 E jelenés után mindjárt azon voltunk, hogy elinduljunk Makedónia felé, abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.
A filippi események.
1111 Troászban tengerre szállva egyenesen Szamotrákiába értünk, 1212 másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Makedónia azon részének legjelentősebb városa és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk. 1313 Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. 1414 A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait. 1515 Háza népével együtt megkeresztelkedett, s utána így rimánkodott: „Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba és ott vegyetek szállást.” S erővel rá is vett minket erre. 1616 Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jósszellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. 1717 Pált és minket követve így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.” 1818 Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: „Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.” Nyomban ki is ment belőle. 1919 Amikor gazdái észrevették, hogy oda van a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást és a fórumra hurcolták őket az elöljárókhoz. 2020 A bírák elé állítva így vádolták őket: „Ezek az emberek zavart keltenek városunkban. 2121 Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogadhatunk el és nem követhetünk.” 2222 A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat és megvesszőztették őket. 2323 Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. 2424 Az a kapott parancs értelmében a belső börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta. 2525 Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. 2626 Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak és mindenkiről leoldódtak a bilincsek. 2727 Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva-nyitva állnak, kihúzta kardját és öngyilkosságot akart elkövetni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. 2828 Pál azonban harsány hangon rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!” 2929 Az őr világot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás lábához, 3030 majd pedig kivezette őket s ezt kérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” 3131 „Higgy az Úr Jézusban, felelték azok, így házad népével együtt üdvözülsz.” 3232 Ezután hirdették neki és egész háza népének Isten igéjét. 3333 Ő pedig azonnal éjnek idején megmosta sebüket s rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt. 3434 Bevezette őket otthonába és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész családját. 3535 Reggel azután a bírák törvényszéki szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: „Bocsásd el azokat az embereket.” 3636 A börtönőr rögtön elmondta a hírt Pálnak: „A bírák üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Menjetek tehát, távozzatok békében.” 3737 Pál azonban így válaszolt: „Római polgár létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztek, majd pedig börtönbe vetettek minket; most meg titokban akarnak minket kiutasítani? Ezt már nem! Jöjjenek és ők maguk kísérjenek ki minket.” 3838 A törvényszéki szolgák ezeket a szavakat hírül vitték a bíráknak. Ezek ijedten hallották, hogy rómaiakról van szó. 3939 Odasiettek tehát s bocsánatkérések között kikísérték őket s egyben kérték, hogy hagyják el a várost. 4040 A börtönből való szabadulásuk után betértek Lídiához. A viszontlátás alkalmával lelket öntöttek a testvérekbe, majd útra keltek.