Előszó
1 Előző könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen mennybevétele napjáig, amikor megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak.Jézus mennybemenetelétől a Szentlélek eljöveteléig
Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik.Jézus mennybemenetele.
Egy alkalommal, amikor együtt voltak, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére. „Erről hallottatok tőlem, mondta: János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel keresztelkedtek meg.” Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, tehát mostanában állítod helyre Izrael országát?” Ő azonban így válaszolt: „Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete. De mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” E szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el őt szemük elől. Miközben merően nézték, miként emelkedik az égbe, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük. „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölvétetett a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe tért.” Ezután az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálemtől szombatnapi járásra fekszik, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe. Itt aztán együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab Alfeus fia és a buzgó Simon, s végül Júdás, Jakab testvére. Mindezek az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak.Mátyás apostollá választása.
Ezekben a napokban Péter a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett. Az egybegyűltek száma mintegy százhúsz lehetett. „Testvérek! Be kellett teljesednie annak az írásnak, melyben a Szentlélek Dávid ajkával Júdásról, a Jézust foglyul ejtők vezetőjéről jövendölt. Ő közénk tartozott, a mi szolgálatunk részese volt. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, mikor pedig lezuhant, kettéhasadt és minden bele kiömlött. Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett erről, úgyhogy azt a telket nyelvükön Hakeldámának, vagyis Vérmezőnek nevezték el. Mármost így szól az Írás a zsoltárok könyvében: Lakóhelyükből váljék sivatag,ne lakja senki sátrukat.
Továbbá:
Tisztségét kapja meg más. Szükséges tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt – János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig – velünk együtt tanúskodjék az ő föltámadásáról.” Erre kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást. Azután így imádkoztak: „Urunk, ki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg, e kettő közül melyikre esett választásod, hogy elfoglalja ebben a szolgálatban, az apostoli rendben a helyet, melyet Júdás hűtlenül elhagyott és így az őt megillető helyre jutott.” Ezután sorsot vetettek rájuk. A sors Mátyásra esett, mire a többi tizenegy apostol közé sorolták.