2011 A zavargás megszűntével Pál magához hívatta a tanítványokat. Buzdította őket, majd elbúcsúzott és Makedóniába utazott. 22 Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz. Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül. 33 Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza. 44 Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópatrosz, Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül pedig Arisztarchusz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimosz. 55 Ezek előrementek és Troászban vártak ránk. 66 Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk. 77 A hét első napján egybegyűltünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyújtotta beszédét. 88 A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bővében. 99 Egy Eutihosz nevű ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletről. 1010 Holtan szedték föl. Pál lement hozzá, aztán ráborult és átkarolva őt így szólt: „Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van.” 1111 Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést és evett. Még jó sokáig, egész virradatig beszélt, s végül útra kelt. 1212 Az ifjút pedig élve odavezették, és ez nem kis vigasztalásukra volt.
Pál Milétoszban búcsút vesz az efezusiaktól.
1313 Mi pedig hajóra szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat. 1414 Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük őt és úgy értünk Mitilénébe. 1515 Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következő nap Számoszon kötöttünk ki, az erre következőn pedig megérkeztünk Milétoszba. 1616 Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában időt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. 1717 Milétoszból azután beüzent Efezusba és magához kérette az egyház presbitereit. 1818 Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan éltem köztetek. 1919 Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem. 2020 Semmit sem vontam meg tőletek, ami hasznotokra szolgálhatott, hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak titeket. 2121 Zsidóknak és pogányoknak lelkükre beszéltem, hogy térjenek meg Istenhez és higgyenek Jézusban, a mi Urunkban. 2222 Most pedig belső kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek. 2323 Nem tudom, hogy mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. 2424 De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat és az Úr Jézustól rám ruházott föladatomat: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetését. 2525 És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve jártam, egy sem lát meg többé. 2626 Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem szárad rajtam. 2727 Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam előttetek. 2828 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg. 2929 Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kegyelmeznek a nyájnak. 3030 Sőt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. 3131 Őrködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket. 3232 Most pedig Istennek és az ő kegyelmébe ajánllak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget. 3333 Nem kívántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. 3434 Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környezetemnek szüksége volt. 3535 Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” 3636 Ezeket mondta, aztán térdre hullott és mindnyájukkal közösen imádkozott. 3737 Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. 3838 Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni. Végül elkísérték őt a hajóhoz.