27
Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.
Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt, és ezt mondta:
– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:
– Mi közünk hozzá? A te dolgod!
Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.” Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek. Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt, az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek, és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.
Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:
– Te mondod.
De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor így szólt hozzá Pilátus:
– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?
Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a sokaság kívánt. Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak hívtak. Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:
– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak?
Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg. A helytartó erre ezt mondta nekik:
– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
– Barabást.
Pilátus így szólt hozzájuk:
– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?
Mindnyájan ezt mondták:
– Keresztre vele!
Erre ezt mondta:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltoztak:
– Keresztre vele!
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
Az egész nép ezt mondta:
– Vére rajtunk és gyermekeinken!
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg.
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejére vertek vele. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
Az arra járók a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.” Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.
Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.” Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!” Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”
Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott. Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek Pilátushoz, és így szóltak:
– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!” Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.
Pilátus ezt mondta nekik:
– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!
Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.
Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt, és ezt mondta:
– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:
– Mi közünk hozzá? A te dolgod!
Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.” Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek. Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt, az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek, és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.
Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:
– Te mondod.
De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor így szólt hozzá Pilátus:
– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?
Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a sokaság kívánt. Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak hívtak. Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:
– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak?
Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg. A helytartó erre ezt mondta nekik:
– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
– Barabást.
Pilátus így szólt hozzájuk:
– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?
Mindnyájan ezt mondták:
– Keresztre vele!
Erre ezt mondta:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltoztak:
– Keresztre vele!
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
Az egész nép ezt mondta:
– Vére rajtunk és gyermekeinken!
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg.
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejére vertek vele. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
Az arra járók a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.” Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.
Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.” Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!” Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”
Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott. Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek Pilátushoz, és így szóltak:
– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!” Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.
Pilátus ezt mondta nekik:
– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!
Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.