2711 Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsra ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust. 22 Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.
Júdás öngyilkossága.
33 Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: 44 „Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.” 55 Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát. 66 A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 77 Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. 88 Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek. 99 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt, a fölbecsültnek árát, kit Izrael fiai becsültek ennyire, 1010 és a fazekas telkéért adták oda. Így parancsolta meg nekem az Úr.”
Jézus Pilátus előtt.
1111 Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus. 1212 A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt. 1313 Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt. 1414 Ez igen meglepte a helytartót. 1515 Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint. 1616 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 1717 Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 1818 Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje. 1919 Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.” 2020 A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el. 2121 A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották. 2222 Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. 2323 Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” 2424 Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.” 2525 Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!” 2626 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Jézust tövissel megkoronázzák.
2727 Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot. 2828 Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá. 2929 Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: 3030 „Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.
Jézust keresztre feszítik.
3131 Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. 3232 Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 3333 Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. 3434 Ott epével kevert bort adtak neki inni. 3535 De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”) 3636 Aztán leheveredtek és őrizték őt. 3737 Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 3838 Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 3939 Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: 4040 „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!” 4141 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: 4242 „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. 4343 Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.” 4444 Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.
Jézus halála.
4545 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. 4646 Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” 4747 Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 4848 Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. 4949 A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” 5050 Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 5151 Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 5252 a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. 5353 Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. 5454 A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. 5555 Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. 5656 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
Jézust sírba helyezik.
5757 Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 5858 Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet). 5959 József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta 6060 és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. 6161 Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben.
A sír őrsége.
6262 Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál 6363 és figyelmeztették: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok. 6464 Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” 6565 „Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok.” 6666 Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.