1
1Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története
Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot. Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont. Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt. Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.
A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot, Eljakim nemzette Azzurt. Azzur nemzette Cádokot, Cádok nemzette Jakint, Jakin nemzette Elihudot. Elihud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot. Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont. Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt. Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.
A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot, Eljakim nemzette Azzurt. Azzur nemzette Cádokot, Cádok nemzette Jakint, Jakin nemzette Elihudot. Elihud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Jegyzetek
1,1 Más fordítás: „nemzetségtáblája”. Az evangélista a főszereplő jelentőségéről Jézus nemzetségtáblájának (1,1–17) a megkomponálásával vall. Így mindjárt a kezdet kezdetén olvasói tudtára adja: Jézus egy korábbi történetből lép elénk. A hagyomány által megszentelt műfaj, a genealógia (pl. Ter 5,1–31; Ter 11,10–32) átvételével összegzi Izrael történetét (vö. 1Krón 1–9), és írja bele ebbe a történetbe Jézusét. E műfaj használatával azt is egyértelművé teszi, hogy a kezdődő elbeszélést az Ószövetségben olvasható történet folytatásának tekinti. A Mt 1,1 kezdetével azonos szókapcsolat (biblosz geneszeósz) az Ószövetség görög szövegében kétszer fordul elő: Ter 2,4; 5,1.