4
Akkor Jézust a Lélek a pusztába vezette, hogy megkísértse az ördög.
Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta:
– Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!
Ő így válaszolt:
– Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Ekkor magával vitte az ördög a szent városba, és a Templom oromzatára állította, és így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus ezt mondta neki:
– Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki:
– Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla.
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és a tengerparti Kafarnaumban, Zebulun és Naftali vidékén telepedett le, hogy beteljesedjék, amit Izajás prófétált: Zebulun földje, Naftali földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely a sötétségben ült, nagy fényességet látott; és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.
Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”
Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért – Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást –, amint éppen a tengerbe vetették hálójukat. Halászok voltak ugyanis. Így szólt hozzájuk: „Gyertek, kövessetek! Emberek halászává teszlek titeket.” Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték. Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta. Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték.
Bejárta egész Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának örömhírét, és a nép körében meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket – megszállottakat, holdkórosokat, bénákat –, és ő meggyógyította őket. Nagy sokaság követte Galileából, a Dekapolisz vidékéről, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
– Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!
Ő így válaszolt:
– Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Ekkor magával vitte az ördög a szent városba, és a Templom oromzatára állította, és így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus ezt mondta neki:
– Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki:
– Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla.
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és a tengerparti Kafarnaumban, Zebulun és Naftali vidékén telepedett le, hogy beteljesedjék, amit Izajás prófétált: Zebulun földje, Naftali földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely a sötétségben ült, nagy fényességet látott; és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.
Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”
Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért – Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást –, amint éppen a tengerbe vetették hálójukat. Halászok voltak ugyanis. Így szólt hozzájuk: „Gyertek, kövessetek! Emberek halászává teszlek titeket.” Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték. Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta. Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték.
Bejárta egész Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának örömhírét, és a nép körében meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket – megszállottakat, holdkórosokat, bénákat –, és ő meggyógyította őket. Nagy sokaság követte Galileából, a Dekapolisz vidékéről, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.