20
Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.
Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe. Amikor kilenc óra tájban kiment, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jár, majd megadom nektek.” Azok elmentek. Tizenkét óra körül és délután három óra tájban ismét kiment, és ugyanígy tett. Amikor pedig délután öt óra tájban kiment, még mindig talált ott ácsorgókat, és ezt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik:
„Ti is menjetek a szőlőbe!” Amikor beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája vincellérjének: „Hívd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért az utolsókon kezdve az elsőkig!” Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét szenvedtük.” Ő pedig így felelt egyiküknek: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Ugye egy dénárban egyeztél meg velem? Vedd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Nem tehetem a javaimmal azt, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én nagylelkű vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:
– Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia a főpapok és az írástudók kezére kerül. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon majd feltámad.
Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Ezt mondta neki:
– Mit akarsz? Így válaszolt:
– Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban!
Jézus így felelt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?
– Ki tudjuk – mondták neki.
Ezt mondta nekik:
– Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.
Amikor a többi tíz ezt hallotta, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta:
– Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. Közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.
Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus megy arra, felkiáltottak:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta:
– Mit akartok, mit tegyek veletek?
– Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki.
Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.
Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe. Amikor kilenc óra tájban kiment, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jár, majd megadom nektek.” Azok elmentek. Tizenkét óra körül és délután három óra tájban ismét kiment, és ugyanígy tett. Amikor pedig délután öt óra tájban kiment, még mindig talált ott ácsorgókat, és ezt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik:
„Ti is menjetek a szőlőbe!” Amikor beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája vincellérjének: „Hívd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért az utolsókon kezdve az elsőkig!” Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét szenvedtük.” Ő pedig így felelt egyiküknek: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Ugye egy dénárban egyeztél meg velem? Vedd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Nem tehetem a javaimmal azt, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én nagylelkű vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:
– Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia a főpapok és az írástudók kezére kerül. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon majd feltámad.
Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Ezt mondta neki:
– Mit akarsz? Így válaszolt:
– Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban!
Jézus így felelt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?
– Ki tudjuk – mondták neki.
Ezt mondta nekik:
– Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.
Amikor a többi tíz ezt hallotta, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta:
– Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. Közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.
Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus megy arra, felkiáltottak:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta:
– Mit akartok, mit tegyek veletek?
– Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki.
Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.