21
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt,
és ezt mondta nekik:
„Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának:
„Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.”
A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik. 7Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk ült.
A sokaság legnagyobb része az útra terítette köpenyét, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!
Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
Azután bement Jézus a Templomba, és kiűzte mindazokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amiket tett, és a gyermekeket, akik a Templomban ezt kiáltozták: „Hozsanna Dávid fiának!” –, haragra lobbantak. Így szóltak hozzá:
– Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik:
– Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak?
Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá:
– Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!
A fügefa hirtelen elszáradt. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak:
– Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa?
Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok:
„Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták:
– Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
Jézus így válaszolt nekik:
– Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől?
Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezt felelték Jézusnak:
– Nem tudjuk.
Erre így válaszolt nekik:
– Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. De mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!” Az így felelt: „Nem akarok.” Később azonban megbánta, és kiment. Odament a másikhoz, és annak is ugyanezt mondta. Az így felelt: „Megyek, uram” –, de nem ment. A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát?
– Az első – felelték.
Jézus erre ezt mondja nekik:
– Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki.
Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott és őrtornyot állított benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Végül a fiát küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!” Megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?
Ezt felelték neki:
– A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében.
Ezt mondta nekik:
– Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét. 44[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]]
Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
„Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának:
„Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.”
A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik. 7Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk ült.
A sokaság legnagyobb része az útra terítette köpenyét, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!
Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
Azután bement Jézus a Templomba, és kiűzte mindazokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amiket tett, és a gyermekeket, akik a Templomban ezt kiáltozták: „Hozsanna Dávid fiának!” –, haragra lobbantak. Így szóltak hozzá:
– Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik:
– Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak?
Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá:
– Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!
A fügefa hirtelen elszáradt. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak:
– Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa?
Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok:
„Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták:
– Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
Jézus így válaszolt nekik:
– Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől?
Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezt felelték Jézusnak:
– Nem tudjuk.
Erre így válaszolt nekik:
– Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. De mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!” Az így felelt: „Nem akarok.” Később azonban megbánta, és kiment. Odament a másikhoz, és annak is ugyanezt mondta. Az így felelt: „Megyek, uram” –, de nem ment. A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát?
– Az első – felelték.
Jézus erre ezt mondja nekik:
– Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki.
Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott és őrtornyot állított benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Végül a fiát küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!” Megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?
Ezt felelték neki:
– A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében.
Ezt mondta nekik:
– Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét. 44[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]]
Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
Jegyzetek
21,7 Az evangélium szövegének másolói számára több fontos kézirat tanúsága szerint problémát jelentett a többes szám. Nem is arról van szó, hogy az evangélistát elhagyta volna valóságábrázoló józansága. Máté Jézus sorsának valamennyi epizódjában az Írásokban olvasható ígéretek beteljesedését ünnepli. Itt is erről van szó. A próféta ígéretéből az evangélista látásmódja szerint „egyetlen ióta vagy egyetlen vessző sem vész el”. Ezért olvassa a Zakariás könyvéből idézett gondolatritmus szinonimáit a szituációra vonatkozó konkrét utalás gyanánt.
21,44 A [[]] az NA28-ban arra utal, hogy a szöveg gondozói a verset későbbi betoldásnak tartják, de mivel korai szövegtanúkban is megtalálható, benne hagyták.