22
Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«” De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után. A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.” Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét. Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt. Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.
Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
– Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?
Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
– Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?
Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első, a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.
Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
– Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.
Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.
– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«” De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után. A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.” Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét. Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt. Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.
Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
– Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?
Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
– Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?
Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első, a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.
Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
– Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.
Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.