27
Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
(Márk 15,1; Luk 22,66; Ján 18,28)
És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
(Luk 23,1; Ján 18,31.32)
Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
(Mát 26,16)
Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
(Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
(Csel 1,18.2Sám;17,23)
A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
(Márk 12,41)
Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
(Csel 1,19)
Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,
(Zak 11,12.13; Jer 32,6-9)
És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
(Ján 11,33)
Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
(Márk 15,2-5; Luk 23,2.3; Ján 18,29-38)
És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
(Mát 26,63; Ésa 53,7)
Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
(Mát 4,25)
És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
(Ján 19,9)
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
(Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1)
Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
(Luk 4,41)
Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
(Mát 10,11; Luk 10,7)
Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
(Ján 11,47.48)
A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
(Mát 27,50; Luk 23,46; Ján 19,30)
A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
(Jak 5,14-15)
Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
(Mát 14,1-12; Luk 3,19.20;9,7-9)
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
(Luk 9,54)
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
(5Móz 21,6)
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
(Csel 5,28)
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
(Mát 9,34;12,24-32; Luk 11,15-22)
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
(Ésa 50,6)
És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
(Márk 15,21; Luk 23,26)
És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
(Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
(Zsolt 69,22)
Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
(Zsolt 22,19)
És leülvén, ott őrzik vala őt.
(Mát 14,28)
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
(Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19)
Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
(Ésa 53,12)
Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
(Zsolt 22,8)
És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
(Mát 26,61; Ján 2,19)
Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
(Mát 13,1.2)
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
(Zsolt 22,9)
A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
(Mát 13,4-8; Luk 8,4-15)
Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
(Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
(Zsolt 22,2)
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
(Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15)
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
(Zsolt 69,22)
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
(Csel 14,3; Zsid 2,4)
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
(Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30)
És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
(2Móz 26,31; Zsid 10,19.20)
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
(Ésa 6,9-10)
És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
(Csel 26,23)
A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
(Máté 13,19)
Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
(Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25)
Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
(Luk 8,2.3)
Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
(2Móz 34,25;Márk 15,42-47; Luk 23,50-56; Ján 19,38-42)
Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
(Mát 4,39)
És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
(Mát 10,23-24)
És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
(Ésa 53,9)
Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
(Mát 5,15; Luk 8,16;11,33)
Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
(Mát 10,26; Luk 8,17;12,2)
Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
(Mát,27 40. Mát 12,40.)
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
(Mát 7,2)
Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
(Dán 6,17)