15
Akkor Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz, és ezt mondták:
– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.
Így válaszolt nekik:
– Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat! és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék! Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának:
»Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját.” Így hagyományotok nevében érvénytelenné tettétek Isten igéjét. Képmutatók, szépen prófétált rólatok Izajás: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések.
Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.
Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle:
– Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán?
Így válaszolt:
– Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
Péter ezt mondta neki:
– Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
Ezt mondta:
– Még mindig értetlenek vagytok ti is? Nem értitek, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban a szájból kijön, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származik minden gonosz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúskodás és istenkáromlás. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná.
Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére. Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni:
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!
Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!
Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.
Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!
Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.
Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.
Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral. Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.
Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.
– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.
Így válaszolt nekik:
– Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat! és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék! Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának:
»Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját.” Így hagyományotok nevében érvénytelenné tettétek Isten igéjét. Képmutatók, szépen prófétált rólatok Izajás: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések.
Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.
Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle:
– Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán?
Így válaszolt:
– Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
Péter ezt mondta neki:
– Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
Ezt mondta:
– Még mindig értetlenek vagytok ti is? Nem értitek, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban a szájból kijön, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származik minden gonosz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúskodás és istenkáromlás. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná.
Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére. Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni:
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!
Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!
Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.
Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!
Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.
Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.
Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral. Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.
Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.