17
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre.
Ott előttük elváltozott. Az arca ragyogott, mint a nap, a ruhái pedig olyan fehérek lettek, mint a fény.
És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt:
– Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, és nagyon megijedtek. Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta:
– Keljetek fel, és ne féljetek!
Amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik:
– Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül!
Erre megkérdezték tőle tanítványai:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
Így válaszolt:
– Illés valóban eljön, és helyreállít majd mindent. Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.
Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta:
– Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved. Gyakran esik a tűzbe, s gyakran a vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
Jézus erre így válaszolt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide!
Jézus rákiáltott, és kiment belőle a tisztátalan lélek, és még abban az órában meggyógyult a gyermek.
Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
Ezt mondta nekik:
– A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. 21[] Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus:
– Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon majd feltámad.
Ekkor nagyon elszomorodtak.
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle:
– A ti mesteretek nem fizet templomadót?
– De igen – mondta.
Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt:
– Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől?
– Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki:
– Akkor tehát a fiak mentesek ettől. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért!
– Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt:
– Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, és nagyon megijedtek. Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta:
– Keljetek fel, és ne féljetek!
Amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik:
– Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül!
Erre megkérdezték tőle tanítványai:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
Így válaszolt:
– Illés valóban eljön, és helyreállít majd mindent. Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.
Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta:
– Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved. Gyakran esik a tűzbe, s gyakran a vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
Jézus erre így válaszolt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide!
Jézus rákiáltott, és kiment belőle a tisztátalan lélek, és még abban az órában meggyógyult a gyermek.
Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
Ezt mondta nekik:
– A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. 21[] Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus:
– Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon majd feltámad.
Ekkor nagyon elszomorodtak.
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle:
– A ti mesteretek nem fizet templomadót?
– De igen – mondta.
Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt:
– Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől?
– Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki:
– Akkor tehát a fiak mentesek ettől. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért!
Jegyzetek
17,21
Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.