2711 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. 22 Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.
Júdás kétségbeesése.
33 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. 44 „Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!” 55 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. 66 A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 77 Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. 88 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. 99 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, 1010 s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.
Pilátus ítélete.
1111 Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. 1212 A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 1313 Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” 1414 De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. 1515 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. 1616 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 1717 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 1818 Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. 1919 Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” 2020 A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 2121 A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást!” – kiáltották. 2222 Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!” 2323 „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!” 2424 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” 2525 Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” 2626 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Jézus kigúnyolása.
2727 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. 2828 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 2929 Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 3030 Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. 3131 Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Jézus keresztre feszítése.
3232 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 3333 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. 3434 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. 3535 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, 3636 majd leheveredtek, és őrizték. 3737 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 3838 Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 3939 Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva 4040 mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” 4141 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: 4242 „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. 4343 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” 4444 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.
Jézus halála.
4545 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. 4646 Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 4747 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” 4848 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. 4949 A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” 5050 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Csodák Jézus halálakor.
5151 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, 5252 sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 5353 Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. 5454 A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták. 5555 Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 5656 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.
Jézus temetése.
5757 Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 5858 Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 5959 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 6060 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. 6161 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. 6262 Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és 6363 figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. 6464 Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” 6565 „Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” 6666 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.