13
Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján.
Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
– Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja!
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
Halljátok hát a magvető példázatát! Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg mindenki aludt, eljött ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, s elment. Amikor a vetés szárba szökött és magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?” „Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták:
„Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«”
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt.
Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek.
Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták:
– Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!
Így válaszolt nekik:
– Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. A szántóföld a világ. A jó mag az Ország fiai, a konkoly a Gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy tehát összegyűjtik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek Országából minden bűnre vezető dolgot és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja.
Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, partra vonják, leülnek, és a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Jönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat, és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezt?
– Igen – mondták neki.
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő.
Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét.
Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták:
– Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? Ugye Máriának hívják az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez?
És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában.
Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
– Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja!
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
Halljátok hát a magvető példázatát! Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg mindenki aludt, eljött ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, s elment. Amikor a vetés szárba szökött és magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?” „Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták:
„Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«”
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.
Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt.
Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek.
Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták:
– Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!
Így válaszolt nekik:
– Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. A szántóföld a világ. A jó mag az Ország fiai, a konkoly a Gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy tehát összegyűjtik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek Országából minden bűnre vezető dolgot és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja.
Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, partra vonják, leülnek, és a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Jönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat, és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezt?
– Igen – mondták neki.
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő.
Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét.
Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták:
– Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? Ugye Máriának hívják az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez?
És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában.
Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.