2211 Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 22 Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 33 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 44 Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! 55 De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 66 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 77 A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 88 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 99 Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! 1010 A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 1111 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, 1212 és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. 1313 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 1414 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
1515 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni. 1616 Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 1717 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? 1818 Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem? 1919 Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 2020 Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? 2121 Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 2222 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.
2323 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: 2424 Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.” 2525 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta. 2626 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. 2727 Végül meghalt az asszony is. 2828 A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt? 2929 Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 3030 Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 3131 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 3232 „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. 3333 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
3434 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. 3535 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 3636 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 3737 Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 3838 Ez az első és a nagy parancsolat. 3939 A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 4040 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
4141 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: 4242 Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. 4343 Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: 4444 „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” 4545 Ha tehát Dávid URának nevezi őt, miképpen lehet a fia? 4646 De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.
