22
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
(Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1)
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
(Luk 14,16-24)
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
(Mát,22 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.)
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
(Ján 11,47.48)
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
(Mát,22 21.)
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
(1Móz 1,27)
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
(1Móz 2,24)
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
(Mát 13,47.21.43)
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
(5Móz 21,6)
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
(Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
(Mát 8,12)
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(Mát 8,12)
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
(Róm 14,10)
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
(Márk 12,13-17; Luk 20,20-26)
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
(Márk 3,6)
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
(Ésa 58,7)
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
(Márk 15,21; Luk 23,26)
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
(Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
(Zsolt 69,22)
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
(Róm 13,7)
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
(Péld 19,17; Zsid 2,11)
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
(Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8)
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
(5Móz 25,5.6)
Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
(Zsolt 22,8)
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
(Mát 26,61; Ján 2,19)
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
(Ján 5,29)
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
(Zsolt 22,9)
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
(Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18)
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
(Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
(2Móz 3,6)
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
(Mát 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
(Zsolt 69,22)
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
(Márk 12,28-31)
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
(Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30)
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
(5Móz 6,5)
Ez az első és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
(3Móz 19,18)
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
(Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14)
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
(Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25)
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
(Márk 12,35-37; Luk 20,41-44)
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
(Ján 11,57;Zak 11,12)
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
(Zsolt 110,1; Mát 26,64)
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
(Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20)
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
(Ésa 53,9)