20
1Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
(Mát 21,33)
2Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
(5Móz 15,11)
3És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
(Luk 11,48; Csel 7,52)
4És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
(Máté 16,1-12)
5Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
(Mát 3,7)
6Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
(Mát 13,52)
7Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
(2Krón 24,20.21;1Móz 4,8)
8Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
(Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20)
9És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
(Luk 13,34.35)
10Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
(1Kir 9,7.8; Luk 13,35)
11A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
(Luk 13,35;Mát 21,9; Zsolt 118,26)
12Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
(Márk 13,1-37; Luk 21,5-36)
13Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
(Márk 13,2; Luk 19,44;21,6)
14Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
15Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
(Róm 9,16.21)
16Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
(Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14)
17És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
(1Kor 11,23-25)
18Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
(Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7)
19És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
(2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11)
20Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
(Mát 10,2)
21Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
(Mát 19,28)
22Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
(Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50)
23És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
(2Thess 2,10.2Tim;3,1-5)
24És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
(Mát 10,22)
25Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
(Márk 10,42-44; Luk 22,25-27)
26De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
(Mát 23,11)
27És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
(Márk 9,35)
28Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
(Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6)
29És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.
(Márk 10,46-52; Luk 18,35-43)
30És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
(Zsid 5,8;Ján 18,11)
31A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
(Csel 1,12)
32És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
(Dán 12,1)
33Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
(Mát 17,1-13; Luk 9,28-36)
34Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.
(Márk 13,21; Luk 17,23)