2011 „A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. 22 Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. 33 A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. 44 Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. 55 Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. 66 Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? 77 Nem fogadott fel minket senki – felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. 88 Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. 99 Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. 1010 Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 1111 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. 1212 Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak – mondták –, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. 1313 Barátom – felelte egyiküknek –, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? 1414 Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. 1515 Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? 1616 Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”
Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
1717 Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt, 1818 s ezt mondta nekik az úton: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, 1919 és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad.”
Zebedeus fiai.
2020 Akkor odament hozzá a Zebedeus-fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. 2121 Megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy – felelte –, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban.” 2222 Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték. 2323 Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.” 2424 A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. 2525 Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. 2626 A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, 2727 s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. 2828 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért.”
A két jerikói vak.
2929 Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte. 3030 Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 3131 A nép csitította őket, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 3232 Jézus megállt, odahívta őket magához, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek?” 3333 „Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.” 3434 Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték őt.