1511 Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: 22 „Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” 33 Ő megfelelt nekik: „Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? 44 Isten ugyanis kijelentette: Tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját vagy anyját átkozza, halállal lakoljon! 55 Ti pedig azt mondjátok: aki atyjához vagy anyjához így szól: legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie. 66 Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát. 77 Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: 88 Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem. 99 Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs.” 1010 Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg: 1111 nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.” 1212 Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?” 1313 Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. 1414 Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.” 1515 Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.” 1616 „Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte. 1717 „Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? 1818 De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. 1919 A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. 2020 Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”
A kánaáni asszony.
2121 Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. 2222 Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. 2323 Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Küldd haza, mert kiabál utánunk.” 2424 Ő így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” 2525 De az odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” 2626 Ő visszautasította: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.” 2727 Az viszont erősítgette: „De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” 2828 Erre Jézus így szólt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány.
A második kenyérszaporítás.
2929 Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült. 3030 Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, meg sok más beteget, és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. 3131 Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét. 3232 Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” 3333 A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” 3434 Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk”, felelték. 3535 Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. 3636 Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. 3737 Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. 3838 Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett. 3939 Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.