15
Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
(5Móz 4,2;Luk 11,38)
Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
(Luk 22,30)
Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
(2Móz 20,12;21,17)
Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
(Mát 20,16; Márk 10,31; Luk 13,30)
És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
(Mát 21,33)
Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
(Ésa 29,13)
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
(Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14)
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
(Márk 12,35-37; Luk 20,41-44)
Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
(1Tim 4,4;Mát 12,34)
Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
(Zsolt 110,1; Mát 26,64)
Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
(Mát 23,24; Luk 6,39; Róm 2,19)
Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
(Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47)
Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
(Malak 2,7.8)
A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
(Luk 11,46)
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
(1Móz 8,21)
Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
(Róm 9,16.21)
És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
(Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14)
És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
(Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7)
Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
(Mát 10,6)
Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
(Mát 10,2)
Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
(Mát 19,28)
Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.
(Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50)
Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
(Mát 8,10.13)
És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
(Márk 7,31)
És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,
(Márk 10,42-44; Luk 22,25-27)
Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.
(Márk 7,37)
Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.
(Mát 14,14; Márk 8,1-10)
És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
(Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6)
És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
(Márk 10,46-52; Luk 18,35-43)
És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
(Mát 5,34)
És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
(3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8)
A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
(Mát 9,18-26; Luk 8,41-56)
És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
(Luk 11,39)