11
Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget! Viseljetek el engem!
Mert a féltékenyen szerető Isten féltékenységével szeretlek titeket, ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.
De félek, nehogy amint a kígyó ravaszságával rászedte Évát, a ti gondolataitok is eltántorodjanak a Krisztus iránti kizárólagos [és tiszta] elkötelezettségtől.
Mert ha valaki hozzátok érkezik, és más Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem azt, akit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt szépen eltűritek.
Mindazonáltal úgy gondolom, semmivel sem vagyok alább való a fő-fő apostoloknál.
Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem. Ellenkezőleg, ezt mindenki előtt és minden tekintetben bizonyítottuk.
Vagy talán bűnt követtem el, amikor megalázkodtam, hogy titeket felmagasztaljalak azáltal, hogy ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? Más egyházakat fosztottam ki azzal, hogy fizetséget fogadtam el tőlük, hogy benneteket szolgálhassalak.
Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem voltam senki terhére, amire ugyanis szükségem volt, azt a Makedóniából jött testvérek pótolták; és őrizkedtem attól, hogy bármilyen szempontból a terhetekre legyek, és ettől a jövőben is őrizkedni fogok. Amint igaz, hogy Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvésemtől Akhaiában senki sem foszthat meg! Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
De ezután is úgy fogok cselekedni, ahogy most, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, becstelen munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat. Végük méltó lesz tetteikhez!
Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit mondok, nem az Úr akarata szerint mondom, hanem esztelenül: dicsekvésre vállalkozva. Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. Hiszen ti – bölcsek lévén – örömest eltűritek az eszteleneket. Eltűritek ugyanis, ha valaki leigáz titeket, élősködik rajtatok, kihasznál benneteket, hatalmaskodik rajtatok, vagy arcul üt titeket. Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk.
De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, én is merész vagyok. Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái? Mint tébolyult beszélek: nálam jobban senki. Vég nélküli fáradságban, számtalan bebörtönzésben, irdatlan sok verésben, sokszor halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven korbácsütést, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap s egy éjjel hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszélyben folyókon, veszélyben rablók között, veszélyben népem között, veszélyben pogányok között, veszélyben városban, veszélyben a vidéket járva, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradozva és robotolva, gyakori virrasztásban, étlen-szomjan, gyakori böjtölésben, hidegben elegendő ruha nélkül. Ezeken kívül ott van még a naponként rám nehezedő felelősség és aggodalom az összes egyházért. Ki olyan erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki bukhat el, hogy ne éreznék vele együtt? Ha dicsekednem kell, az erőtlenségeimmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon. Ablakon át, kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
Vagy talán bűnt követtem el, amikor megalázkodtam, hogy titeket felmagasztaljalak azáltal, hogy ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? Más egyházakat fosztottam ki azzal, hogy fizetséget fogadtam el tőlük, hogy benneteket szolgálhassalak.
Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem voltam senki terhére, amire ugyanis szükségem volt, azt a Makedóniából jött testvérek pótolták; és őrizkedtem attól, hogy bármilyen szempontból a terhetekre legyek, és ettől a jövőben is őrizkedni fogok. Amint igaz, hogy Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvésemtől Akhaiában senki sem foszthat meg! Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
De ezután is úgy fogok cselekedni, ahogy most, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, becstelen munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat. Végük méltó lesz tetteikhez!
Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit mondok, nem az Úr akarata szerint mondom, hanem esztelenül: dicsekvésre vállalkozva. Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. Hiszen ti – bölcsek lévén – örömest eltűritek az eszteleneket. Eltűritek ugyanis, ha valaki leigáz titeket, élősködik rajtatok, kihasznál benneteket, hatalmaskodik rajtatok, vagy arcul üt titeket. Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk.
De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, én is merész vagyok. Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái? Mint tébolyult beszélek: nálam jobban senki. Vég nélküli fáradságban, számtalan bebörtönzésben, irdatlan sok verésben, sokszor halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven korbácsütést, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap s egy éjjel hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszélyben folyókon, veszélyben rablók között, veszélyben népem között, veszélyben pogányok között, veszélyben városban, veszélyben a vidéket járva, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradozva és robotolva, gyakori virrasztásban, étlen-szomjan, gyakori böjtölésben, hidegben elegendő ruha nélkül. Ezeken kívül ott van még a naponként rám nehezedő felelősség és aggodalom az összes egyházért. Ki olyan erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki bukhat el, hogy ne éreznék vele együtt? Ha dicsekednem kell, az erőtlenségeimmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon. Ablakon át, kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.