2
Arra a döntésre jutottam tehát, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúan.
Hiszen ha én elszomorítalak titeket, akkor ki vidámít fel engem? Biztos, hogy nem az, akit én elszomorítok.
Pontosan azért írtam éppen ezt, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellett volna. Ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
Sokat gyötrődve, szorongó szívvel és könnyek között írtam nektek, nem azért, hogy elszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a túláradó szeretetet, amely irántatok él bennem.
Ha pedig valaki szomorúságot okozott, akkor nem csak nekem okozott szomorúságot, hanem – nem akarok túlozni – bizonyos mértékben mindnyájatoknak is. Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy a túláradó szomorúság elnyelje!
Ezért kérlek titeket, adjátok jelét nyilvánosan az iránta való szeretetnek! Mert pontosan azért írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Mert amit én megbocsátottam, amennyiben volt mit megbocsátanom, értetek tettem Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.
Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának ügyében, és az Úr kaput nyitott előttem, nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam Titusz testvéremet. Ezért búcsút vettem tőlük, és elmentem Makedóniába.
Hála legyen Istennek, aki bennünket Krisztusban legyőzött fogolyként diadalmenetében vezet, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus Istenhez szálló jó illata vagyunk azoknak, akik üdvözülnek, és azoknak, akik a vesztükbe rohannak, egyaránt: ezeknek a halál illata, mely a halálba visz, azoknak az élet illata, mely az életre visz. De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik kufárkodnak Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szándékkal, Isten küldötteiként Isten színe előtt, Krisztusnak engedelmeskedve szólunk.
Ha pedig valaki szomorúságot okozott, akkor nem csak nekem okozott szomorúságot, hanem – nem akarok túlozni – bizonyos mértékben mindnyájatoknak is. Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy a túláradó szomorúság elnyelje!
Ezért kérlek titeket, adjátok jelét nyilvánosan az iránta való szeretetnek! Mert pontosan azért írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Mert amit én megbocsátottam, amennyiben volt mit megbocsátanom, értetek tettem Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.
Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának ügyében, és az Úr kaput nyitott előttem, nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam Titusz testvéremet. Ezért búcsút vettem tőlük, és elmentem Makedóniába.
Hála legyen Istennek, aki bennünket Krisztusban legyőzött fogolyként diadalmenetében vezet, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus Istenhez szálló jó illata vagyunk azoknak, akik üdvözülnek, és azoknak, akik a vesztükbe rohannak, egyaránt: ezeknek a halál illata, mely a halálba visz, azoknak az élet illata, mely az életre visz. De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik kufárkodnak Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szándékkal, Isten küldötteiként Isten színe előtt, Krisztusnak engedelmeskedve szólunk.