4
Ezért, mivel Isten irgalmából ez a szolgálatunk, nem hátrálunk meg.
Ellenkezőleg, mi elvetettük a szégyenletes ármánykodást, nem cselekszünk ravaszkodva, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten színe előtt.
Ha evangéliumunk mégsem érthető, csak azok számára borítja fátyol, akik a pusztulás útján járnak. Hitetlenek, akiknek a gondolkodását e világ istene megvakította, hogy ne lássák meg a Krisztus
– Isten képmása – dicsőségéről szóló evangélium világosságát. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézus miatt. Isten ugyanis, aki ezt mondta: „A világosság felragyog a sötétségből”, világosságot gyújtott a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy látható legyen, hogy ez a rendkívüli erő Istené, és nem a miénk. Mindenféle szorongatás ér, de mégsem szorítanak sarokba bennünket. Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk. Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. Letipornak, de el nem pusztulunk. Mindenkor Jézus halálát hordozzuk testünkben, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Életünk folyamán ugyanis szüntelen halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon halandó testünkben. Így tehát bennünk a halál munkálkodhat, bennetek pedig az élet.
Mivel pedig bennünk a hitnek ugyanaz a Lelke van, ahogy meg van írva – hittem, azért szóltam –, mi is hiszünk, és azért szólunk: tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít. Hiszen minden értetek történik – amint a kegyelem terjed –, hogy egyre többen és többen adjanak hálát Isten dicsőségére. Ezért tehát nem hátrálunk meg.
Sőt ha a látszat szerint a pusztulás útján járunk is, belsőleg napról napra megújulunk. Mert pillanatnyi, könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó, örökre szóló dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. A látható ugyanis ideig való, a láthatatlan viszont örök.
Ellenkezőleg, mi elvetettük a szégyenletes ármánykodást, nem cselekszünk ravaszkodva, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten színe előtt.
Ha evangéliumunk mégsem érthető, csak azok számára borítja fátyol, akik a pusztulás útján járnak. Hitetlenek, akiknek a gondolkodását e világ istene megvakította, hogy ne lássák meg a Krisztus
– Isten képmása – dicsőségéről szóló evangélium világosságát. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézus miatt. Isten ugyanis, aki ezt mondta: „A világosság felragyog a sötétségből”, világosságot gyújtott a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy látható legyen, hogy ez a rendkívüli erő Istené, és nem a miénk. Mindenféle szorongatás ér, de mégsem szorítanak sarokba bennünket. Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk. Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. Letipornak, de el nem pusztulunk. Mindenkor Jézus halálát hordozzuk testünkben, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Életünk folyamán ugyanis szüntelen halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon halandó testünkben. Így tehát bennünk a halál munkálkodhat, bennetek pedig az élet.
Mivel pedig bennünk a hitnek ugyanaz a Lelke van, ahogy meg van írva – hittem, azért szóltam –, mi is hiszünk, és azért szólunk: tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít. Hiszen minden értetek történik – amint a kegyelem terjed –, hogy egyre többen és többen adjanak hálát Isten dicsőségére. Ezért tehát nem hátrálunk meg.
Sőt ha a látszat szerint a pusztulás útján járunk is, belsőleg napról napra megújulunk. Mert pillanatnyi, könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó, örökre szóló dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. A látható ugyanis ideig való, a láthatatlan viszont örök.