9
A szentek szolgálatáról fölösleges írnom nektek.
Hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhaia tavaly óta készen áll, és a ti buzgóságotok ösztönzőleg hatott legtöbbjükre.
Mindazonáltal elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekvésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, és azért, hogy – amint mondtam – készen legyetek;
és nehogy ha esetleg velem makedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent valljunk mi – hogy ne mondjam: ti – ebben a vállalkozásban.
Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint nagylelkű adomány, és nem mint szűkmarkú hozzájárulás.
Azt mondom ugyanis, aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogy előre eldöntötte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert „Isten a jókedvű adakozót szereti”. És Istennek van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindig minden tekintetben meglegyen mindenetek, amire szükségetek van, azért, hogy jó tettekben bővelkedjetek, amint meg van írva: bőkezűen adott a szegényeknek, igazsága örökre megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek és táplálékul kenyeret, megadja és megsokasítja majd vetőmagotokat, és megsokszorozza igaz voltotok gyümölcsét. Így minden tekintetben meggazdagodtok, hogy mindenben nagylelkűek legyetek. Ez pedig Isten iránti hálaadássá lesz általunk, mert ennek a szolgálatnak az elvégzése nemcsak a szentek szükségleteit fedezi, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt. Mert e szolgálat eredményessége okán dicsőítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel megvalljátok Krisztus evangéliumát, és azért az igazán testvéri érzületért, amely irántunk és mindenki iránt bennetek él. Értetek mondott könyörgésükben megnyilvánul irántatok való vágyakozásuk is, mivel Isten kegyelme ilyen bőségesen kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek elmondhatatlanul nagy ajándékáért!
Azt mondom ugyanis, aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogy előre eldöntötte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert „Isten a jókedvű adakozót szereti”. És Istennek van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindig minden tekintetben meglegyen mindenetek, amire szükségetek van, azért, hogy jó tettekben bővelkedjetek, amint meg van írva: bőkezűen adott a szegényeknek, igazsága örökre megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek és táplálékul kenyeret, megadja és megsokasítja majd vetőmagotokat, és megsokszorozza igaz voltotok gyümölcsét. Így minden tekintetben meggazdagodtok, hogy mindenben nagylelkűek legyetek. Ez pedig Isten iránti hálaadássá lesz általunk, mert ennek a szolgálatnak az elvégzése nemcsak a szentek szükségleteit fedezi, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt. Mert e szolgálat eredményessége okán dicsőítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel megvalljátok Krisztus evangéliumát, és azért az igazán testvéri érzületért, amely irántunk és mindenki iránt bennetek él. Értetek mondott könyörgésükben megnyilvánul irántatok való vágyakozásuk is, mivel Isten kegyelme ilyen bőségesen kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek elmondhatatlanul nagy ajándékáért!