Eliú harmadik beszéde: 35,1-16
Isten fensége 35 És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:
2 »Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod,
hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’
Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’
vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’
Megfelelek tehát szavaidra
és veled együtt barátaidnak:
– Tekints az égre és nézd,
szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!
Ha vétkezel, mit ártasz Neki?
Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?
Ha igaz vagy, mit adsz Neki,
és mit vesz ő kezedből?
Bűnöd a magadfajta embernek a kára,
és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.
Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt,
és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.
De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk,
aki dalokat ad éjjel,
aki többre tanított minket, mint a mező barmait,
aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’
Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor,
a gonoszok hivalkodása miatt.
De nem igaz, hogy Isten nem hall,
hogy a Mindenható nem tekint oda!
Mondd bár, hogy nem veszi észre,
az ítélet nála már megvan,
csak meg kell őt várnod.
Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára,
s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,
Jób is hiába tátja ki száját,
és értelem nélkül szaporítja a szót.«
Jegyzetek
35,2 Eliú válaszol Jób néhány állítására, hogy ezen a földön az embernek nincs haszna az erényes életből, mert Istent ez nem is érdekli (29,14-30). Eliú válasza: Igaz ugyan, hogy az erények vagy bűnök nem hoznak hasznot és nem okoznak kárt Istennek, mindazonáltal ő számontartja, mert törődik a másikkal, akinek a bűn árt.