Ének a bölcsességről: 28,1-28
A bölcsesség fensége 28
1 Van az ezüstnek lelőhelye,
és helye az aranynak, ahol kimossák,
a vasat a földből hozzák elő,
s a melegtől megolvadt kő érccé változik,
határt vet az ember a sötétségnek,
és felkutatja mindennek a végét,
a homály köveit és a halál árnyékát is.
4 Tárnákat nyit idegen nép,
leereszkedik oda, hová ember még nem tette lábát,
és lebeg távol az emberektől.
A kenyértermő földet,
tűzzel forgatja fel alul,
köveiben zafírt talál
és porában arany van,
ösvényét madár nem ismeri,
s a keselyű szeme ki nem fürkészi,
nem tapossák azt büszke vadak,
nem jár azon oroszlán.
Ráteszi kezét a kemény sziklára,
felforgatja a hegyek fenekét,
aknákat vág a sziklában,
és a szeme mindenféle drágaságra mered,
megvizsgálja a folyók fenekét
és rejtett dolgokat hoz napvilágra.
De hol található a bölcsesség,
és hol van az értelem lelőhelye?
Ember a hozzá vivő utat nem ismeri,
és nem lehet azt az élők földjén megtalálni.
A mélység mondja: »Nincsen bennem!«
S a tenger így szól: »Nincsen nálam!«
Nem lehet azt megszerezni színarannyal,
nem lehet árát lemérni ezüstben;
nem lehet hasonlítani India festett szöveteihez,
sem a szárdonix drágakövéhez, sem a zafírhoz;
nem ér fel vele sem arany, sem üveg,
nem lehet becserélni arany holmiért.
Ne említsék mellette a korállt meg a kristályt;
a bölcsesség birtoka többet ér a gyöngynél!
Nem ér fel vele Kús topáza,
értékesebb a legtisztább festéknél.
Honnan jő tehát a bölcsesség?
hol van az értelem lelőhelye?
El van az rejtve minden élő szeme elől,
az ég madarai sem tudják.
Az Enyészet és a Halál mondják:
»Csak hallomásból tudunk róla!«
Isten tudja a hozzá vivő utat
és ő ismeri lelőhelyét,
mert belátja ő a világ határait,
és szemlél mindent az ég alatt.
Amikor a szeleknek súlyt adott
s a vizeket kimérte mértékkel,
amikor az esőnek törvényt szabott
s utat a csattogó villámnak:
akkor látta s megszámlálta,
odaállította s megvizsgálta.
Az embernek pedig mondta:
‘Íme, az Úr félelme: ez a bölcsesség,
s a gonosztól távozni: ez az értelem.’«
Jegyzetek
28,1 Valószínűleg ez a jelentése: bár az értelmes ember be tud hatolni a föld belsejébe, és elő tudja állítani a fémek csodáit (vö. 1-11.v.), de a dolgok miértjét nem tudja feltárni (12-22.v.). Miért szenved az igaz? Ezt egyedül Isten tudja. Számunkra csak a gyakorlati ismeret adott: félni Istent és kerülni a rosszat (23-28.v.). Mi következik ebből? Tegyük a kötelességünket anélkül, hogy meg akarnánk érteni Isten kifürkészhetetlen szándékait.
28,4 A negyedik vers eléggé homályos kifejezéseket tartalmaz. Valószínűleg ez a jelentése: a bányász, aki tárnákat váj, munkáját kötélen függeszkedve végzi anélkül, hogy a lábát megtámaszthatná, és mozgás közben himbálódzik.