Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől,
de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
Vannak, akik odébb tolják a határokat,
elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
elhajtják az árvák szamarát,
zálogul elveszik az özvegy marháját,
lelökik a szegényt az útról
s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra,
leshetik a prédát,
s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
más mezején kell aratniuk,
s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
mezítelenül, ruha nélkül hálnak,
és nincs a hidegben takarójuk.
Áznak a hegyi záporoktól,
minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát,
megrabolják a szegény népet.
Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak
s éhesen hordják a kévéket,
falaik között olajat sajtolnak,
taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
a városban halálra váltak nyögnek,
feljajdul a megsebzettek lelke,
de Isten nem ügyel könyörgésükre.
Ezek a fény ellen lázadozók,
akik nem ismerik az ő útjait,
és nem járnak ösvényein:
reggeli szürkületben kel a gyilkos,
megöli a szegényt és a nyomorgót,
éjjel pedig elmegy tolvajnak.
A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi,
és mondja: ‘Nem lát senki szeme,
s az elleplezi az arcot.’
Betörnek a sötétben a házakba,
amelyeket nappal megjelöltek maguknak,
és nem akarnak napvilágról tudni.
Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik,
a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
18 ‘Könnyű az a víz színén.
Átkozott a birtokrésze a földön,
szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét,
az alvilág pedig a bűnösöket.
Az anyaöl megfeledkezik róla,
férgek az ő finom falatja;
nem marad emlékezetben,
összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
Magtalannal barátkozik, aki nem szül,
és nem tesz jót az özveggyel.
Lerántja a hatalmasokat erejével,
de amikor áll, sem biztos életében.
Isten alkalmat ad neki bűnbánatra,
de ő kevélyen visszaél vele;
szeme azonban az ő útjain van.
Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók,
lehajtják és letépik őket, mint a többit,
és levágják, mint a kalász fejét.’
Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem?
és ki veszi semmibe szavamat?«
Jegyzetek
24,5 A jókról beszél, akik nyomorognak és fáradságosan gyűjtögetnek maguknak valami kis ennivalót, némelyiküknek még annyija sincs, hogy a házát befedje, ezért barlangokban húzzák meg magukat.
24,9 Újra hozzáfog a gonoszság ecseteléséhez. Megismétli a korábban elmondottakat (4-9.v.), azután itt is a jókról beszél (vö. 10-13.v.).
24,18 Ezekben a versekben Jób valószínűleg osztja barátai véleményét az istentelenek váratlan büntetéséről. Ezért néhány magyarázó szerint ezek a versek eredetileg a 27,23 után voltak; itt Szófár szájába adja a szavakat.