Elifáz első beszéde

²2  »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ,
de ki tudja magába fojtani gondolatát?

³3  Lám, te sokakat oktattál
s erőssé tettél fáradt karokat,

⁴4  szavaid fenntartottak támolygókat,
s erőt öntöttél roskadó térdekbe.

⁵5  Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed,
s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!

⁶6  Hová lett istenfélelmed, kitartásod,
hová türelmed, s útjaid tökéletessége?

⁷7  Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul,
és tönkrement-e valahol, aki becsületes?

⁸8  Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak
és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;

⁹9  tönkreteszi őket Isten lehelete,
elemészti haragjának vihara.

¹⁰10  Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése,
s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!

¹¹11  Préda híján elpusztul a tigris,
s az oroszlán kölykei elszélednek.

¹²12  Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám,
és fülemet lopva érte a nesze;

¹³13  éjjeli álomlátás rémségei között,
amikor mély álom borul az emberekre,

¹⁴14  félelem és rettegés fogott el engem,
megrendült minden csontom!

¹⁵15  Szellő suhant el ekkor mellettem,
mire felborzadt minden hajszál a fejemen;

¹⁶16  ott állt valaki, de nem vettem ki arcát,
egy alak szemeim előtt,
és hallottam szava halk suttogását:

¹⁷17  Lehet-e ember igaz Isten előtt?
Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?

¹⁸18  Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak,
még angyalaiban is talál hibát!

¹⁹19  Nos akkor a vályogházak lakói,
akiknek homokon van az alapzatuk,
elpusztulnak, mint amit a moly emészt;

²⁰20  véget érnek reggeltől estére,
elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;

²¹21  utódaikat is elveszik tőlük,
meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.