Honnan van Jézus hatalma?
20 Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: „Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” „Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta. Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta.” Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt. Erre Jézus így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így.”Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.
Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott. Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték és üres kézzel elkergették. Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették. Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták. Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége. Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat és a szőlőt másoknak adja bérbe.” Ennek hallatára kifakadtak: „Isten mentsen ettől!” Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt: „Mit jelent akkor az Írás:A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett? Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.” Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.
Szabad-e adót fizetni a császárnak?
Szemmel tartották ezért és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák és aztán kiszolgáltassák a helytartónak. „Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Ő átlátva cselvetésükön így szólt: „(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt. Kié ez a kép és a fölírás?” „A császáré”, felelték. Erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.A föltámadás kérdése.
Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás. A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. (Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg), aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra. Utolsónak meghalt az asszony is. A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.” Jézus így válaszolt: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek, de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez. Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai. A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen feleltél.” Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.Dávid fia.
Akkor ő kérdezte meg: „Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia? Hiszen Dávid maga mondja azsoltárok könyvében:
Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet, míg lábod alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?”