2
Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más fölött ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!
Tudjuk, hogy Isten ítélete igazságos azokkal, akik ilyeneket cselekszenek.
Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok fölött, akik ilyeneket cselekszenek, holott magad is ugyanazokat teszed, hogy megmenekülsz Isten ítéletétől?
Vagy megveted jóságának, engedékenységének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy Isten jósága megtérésre ösztönöz téged?
Megátalkodásoddal és megtérésre nem hajló szíveddel haragot gyűjtesz magadnak a harag és Isten igaz ítélete megnyilvánulásának napjára.
Mert mindenkinek tettei szerint fog megfizetni.
Azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad;
azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engedelmeskednek, majd haraggal és dühvel fizet.
Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak – elsősorban – és görögnek egyaránt;
viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak – elsősorban – és görögnek egyaránt!
Mert Isten előtt nincs személyválogatás.
Akik ugyanis a Törvény nélkül vétkeztek, a Törvény nélkül vesznek el. Akik a Törvény alatt vétkeztek, azok a Törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Isten előtt ugyanis nem a Törvény hallgatói igazak, hanem a Törvény megtartói fognak igaznak bizonyulni. Mert amikor a pogányok, akiknek nincs Törvényük, a természet rendje szerint teljesítik a Törvény bizonyos előírásait, akkor ezek, jóllehet nincs Törvényük, önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a Törvény szabta tett be van írva a szívükbe. Erről tanúskodik lelkiismeretük és értelmük, amely hol vádolja, hol felmenti őket azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek rejtett dolgait – evangéliumom szerint – Krisztus Jézus által.
Ha pedig te – aki zsidónak nevezed magadat, a Törvényre hagyatkozol, Istennel dicsekszel, ismered akaratát, és meg tudod ítélni, mi a fontos, mert megtanultad a Törvényből – meg vagy győződve arról, hogy a vakok vezetője, a sötétben járók világossága, 20az oktalanok nevelője és az éretlenek tanítója vagy, mivel tiéd a Törvényben az ismeret és az igazság teljessége…
Ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Te, aki azt mondod, ne törj házasságot, házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? Te, aki a Törvénnyel dicsekszel, a Törvény megszegésével gyalázod Istent? Bizony miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között, amint meg van írva.
A körülmetélkedés hasznos, ha megtartod a Törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a Törvény rendelkezéseit, vajon nem tekinti Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? És aki – noha természet szerint körülmetéletlen – teljesíti a Törvényt, el fog ítélni téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az az igazi zsidó, aki közismerten az, és nem az az igazi körülmetélés, ami a testen látható. Az a zsidó, aki nem mutatja, akinek a szíve van körülmetélve, a lélek, és nem a betű szerint: ez részesül dicséretben, nem az emberektől, hanem Istentől.
Akik ugyanis a Törvény nélkül vétkeztek, a Törvény nélkül vesznek el. Akik a Törvény alatt vétkeztek, azok a Törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Isten előtt ugyanis nem a Törvény hallgatói igazak, hanem a Törvény megtartói fognak igaznak bizonyulni. Mert amikor a pogányok, akiknek nincs Törvényük, a természet rendje szerint teljesítik a Törvény bizonyos előírásait, akkor ezek, jóllehet nincs Törvényük, önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a Törvény szabta tett be van írva a szívükbe. Erről tanúskodik lelkiismeretük és értelmük, amely hol vádolja, hol felmenti őket azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek rejtett dolgait – evangéliumom szerint – Krisztus Jézus által.
Ha pedig te – aki zsidónak nevezed magadat, a Törvényre hagyatkozol, Istennel dicsekszel, ismered akaratát, és meg tudod ítélni, mi a fontos, mert megtanultad a Törvényből – meg vagy győződve arról, hogy a vakok vezetője, a sötétben járók világossága, 20az oktalanok nevelője és az éretlenek tanítója vagy, mivel tiéd a Törvényben az ismeret és az igazság teljessége…
Ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Te, aki azt mondod, ne törj házasságot, házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? Te, aki a Törvénnyel dicsekszel, a Törvény megszegésével gyalázod Istent? Bizony miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között, amint meg van írva.
A körülmetélkedés hasznos, ha megtartod a Törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a Törvény rendelkezéseit, vajon nem tekinti Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? És aki – noha természet szerint körülmetéletlen – teljesíti a Törvényt, el fog ítélni téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az az igazi zsidó, aki közismerten az, és nem az az igazi körülmetélés, ami a testen látható. Az a zsidó, aki nem mutatja, akinek a szíve van körülmetélve, a lélek, és nem a betű szerint: ez részesül dicséretben, nem az emberektől, hanem Istentől.
Jegyzetek
2,20 Több mértékadó kommentár szerint Pálnál néhányszor előfordul, hogy az érvek résein felszínre törő indulat miatt megbicsaklik a mondatszerkezet, vagy befejezetlenül marad a mondat (vö. Róm 5,12; 15,24; 1Kor 9,15; Gal 2,4.6). Ezt jelöli a három pont.