4
Mit mondjunk hát, mit ért el Ábrahám, test szerinti ősatyánk?
Ha Ábrahám cselekedetek alapján igazult meg, akkor van mivel dicsekednie. De nem Isten előtt.
Mit is mond az Írás? Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált.
Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem tartozás szerint.
Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki igazzá teszi a bűnöst, annak a hite számít igazságnak,
ahogy Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten a tettektől függetlenül tulajdonít igazságot:
Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek fátyol borul bűneire.
Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.
Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetéltekre vonatkozik, vagy a körülmetéletlenekre is? Azt mondjuk ugyanis: „Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.” Hogyan történt ez? Körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. A körülmetélkedés jelét körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak számítsanak; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének is a nyomában járnak.
Ábrahám és utóda ugyanis nem a Törvény alapján, hanem a hitből való igaz volta alapján kapta az ígéretet, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha azok az örökösök, akik a Törvény alapján állnak, akkor üressé lett a hit, és semmivé az ígéret. A Törvény ugyanis haragot szül. Ahol azonban nincs Törvény, ott törvényszegés sincs. Ezért adatott a hit alapján az ígéret, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a Törvény alapján, hanem az Ábrahám hite alapján állóknak is. Ő mindnyájunk atyja – ahogy meg van írva: Sok nép atyjává tettelek – Isten színe előtt, akiben hitt, s aki életre kelti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. A remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: Így lesz nemzetséged! Nem gyengült meg hitében, amikor tudatára ébredt, hogy – százesztendős lévén – saját teste már elhalt, és Sára méhe is élettelen. Nem vonta kétségbe hitetlenül Isten ígéretét, hanem megerősödött a hitben, és dicsőítette Istent, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ez szolgált megigazulására.
De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is – akiknek majd részünk lesz benne –, akik hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.
Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek fátyol borul bűneire.
Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.
Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetéltekre vonatkozik, vagy a körülmetéletlenekre is? Azt mondjuk ugyanis: „Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.” Hogyan történt ez? Körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. A körülmetélkedés jelét körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak számítsanak; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének is a nyomában járnak.
Ábrahám és utóda ugyanis nem a Törvény alapján, hanem a hitből való igaz volta alapján kapta az ígéretet, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha azok az örökösök, akik a Törvény alapján állnak, akkor üressé lett a hit, és semmivé az ígéret. A Törvény ugyanis haragot szül. Ahol azonban nincs Törvény, ott törvényszegés sincs. Ezért adatott a hit alapján az ígéret, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a Törvény alapján, hanem az Ábrahám hite alapján állóknak is. Ő mindnyájunk atyja – ahogy meg van írva: Sok nép atyjává tettelek – Isten színe előtt, akiben hitt, s aki életre kelti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. A remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: Így lesz nemzetséged! Nem gyengült meg hitében, amikor tudatára ébredt, hogy – százesztendős lévén – saját teste már elhalt, és Sára méhe is élettelen. Nem vonta kétségbe hitetlenül Isten ígéretét, hanem megerősödött a hitben, és dicsőítette Istent, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ez szolgált megigazulására.
De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is – akiknek majd részünk lesz benne –, akik hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.