8
Nincs tehát most már semmiféle ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.
Ugyanis az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
Amire ugyanis képtelen volt a Törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt megtette Isten, amikor tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló alakban a bűnért, és elítélte a bűnt a testben,
hogy a Törvény jogos követelése teljesüljön bennünk, akik nem a test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.
Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira figyelnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. A test szerinti gondolkodásmód halálra vezet, a Lélek szerinti pedig életre és békére. Mivel a test szerinti gondolkodásmód ellenszegül Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, és nem is képes erre. Akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, minthogy Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.
Ha Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek az igazság által életet ad. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke által.
Ezért, testvérek, nem vagyunk adósai a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abba, Atya!” Maga ez a Lélek tesz tanúságot lelkünknek arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is. Örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, minthogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Úgy gondolom ugyanis, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak van alávetve – nem önszántából, hanem az által, aki alávetette – annak reményében, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
De nemcsak ez, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk, és várva várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24Mert üdvösségünk távlata a remény. Viszont az a remény, amelyet már látunk, nem is remény; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk állhatatossággal!
Ugyanígy a Lélek is erőtlenségünk segítségére siet. Mert nem tudjuk, hogy valójában mit is kell kérnünk, de maga a Lélek esedezik értünk szavakba nem foglalható sóhajtozással. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a szentekért.
Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál; azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott. Mert akiket előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlóvá legyenek Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, és akiket meghívott, azokat megigazulttá is tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
Mit mondjunk még? Ha Isten értünk, ki ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adja? Ki fog elítélni? Krisztus, aki meghalt, sőt feltámadt, és aki az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?
Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés, mezítelenség, veszedelem vagy kard? Amint meg van írva: Miattad gyilkolnak minket egész nap. Annyira becsültek, mint a vágójuhokat.
De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeretett minket. Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.
Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira figyelnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. A test szerinti gondolkodásmód halálra vezet, a Lélek szerinti pedig életre és békére. Mivel a test szerinti gondolkodásmód ellenszegül Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, és nem is képes erre. Akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, minthogy Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.
Ha Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek az igazság által életet ad. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke által.
Ezért, testvérek, nem vagyunk adósai a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abba, Atya!” Maga ez a Lélek tesz tanúságot lelkünknek arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is. Örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, minthogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Úgy gondolom ugyanis, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak van alávetve – nem önszántából, hanem az által, aki alávetette – annak reményében, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
De nemcsak ez, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk, és várva várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24Mert üdvösségünk távlata a remény. Viszont az a remény, amelyet már látunk, nem is remény; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk állhatatossággal!
Ugyanígy a Lélek is erőtlenségünk segítségére siet. Mert nem tudjuk, hogy valójában mit is kell kérnünk, de maga a Lélek esedezik értünk szavakba nem foglalható sóhajtozással. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a szentekért.
Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál; azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott. Mert akiket előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlóvá legyenek Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, és akiket meghívott, azokat megigazulttá is tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
Mit mondjunk még? Ha Isten értünk, ki ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adja? Ki fog elítélni? Krisztus, aki meghalt, sőt feltámadt, és aki az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?
Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés, mezítelenség, veszedelem vagy kard? Amint meg van írva: Miattad gyilkolnak minket egész nap. Annyira becsültek, mint a vágójuhokat.
De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeretett minket. Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.
Jegyzetek
8,24 Más fordítások: „Mert megváltásunk még reménybeli”; „Mert üdvösségünk reménységre szól”.