3
Akkor hát mi a zsidó előnye, és mi a körülmetélés haszna?
Minden szempontból sok.
Először is, Isten igéi rájuk lettek bízva. Mi van akkor, ha egyesek hűtlenné váltak? Vajon hűtlenségük semmivé teszi Isten hűségét? Szó sincs róla! Isten igaz, s az emberek valamennyien hazugok, amint meg van írva: Hogy igaznak bizonyulj beszédeidben, és győzz, amikor ítélkeznek rólad. Ha pedig a mi gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Igazságtalan az Isten – emberi módon szólok –, hogy kiönti ránk haragját? Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítéli meg majd Isten a világot? De ha Isten igazsága az én hazugságom által gyarapodott az ő dicsőségére, akkor én miért esem még mindig ítélet alá mint bűnös? Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk:
„Tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle”? Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet.
Mire jutottunk hát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már kimondtuk a vádat, hogy mindannyian – zsidók is, görögök is – a bűn uralma alatt vannak, amint meg van írva:
Nincs igaz egyetlenegy sem, nincsen, aki értsen, nincs, aki keresse Istent.
Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.
A torkuk nyitott sír, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;
szájuk átokkal és keserűséggel van tele.
Lábuk gyors a vérontásra,
rombolás és nyomorúság jár a nyomukban,
és nem ismerik a békesség útját.
Isten félelme nincs a szemük előtt.
Tudjuk, hogy amit a Törvény mond, a Törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ bűnösnek találtassék Isten előtt. Mert a Törvény cselekedeteiből egyetlen halandó sem fog megigazulni előtte. A Törvényből ugyanis csak a bűn felismerése adódik.
Most viszont a Törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amiről tanúságot tesznek a Törvény és a Próféták: Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által mindenkinek, aki hisz, mert nincs különbség. Mindannyian vétkeztek, és híjával vannak Isten dicsőségének, de megigazultak ingyen, Isten kegyelméből, Krisztus Jézus megváltása által. Mert Isten őt tette nyilvánosan az engesztelés eszközévé tulajdon vérével – a hit által –, hogy megmutassa igazságát. Megbocsátotta a korábban elkövetett bűnöket, melyeket Isten türelme megengedett, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: hogy igaz, és igazzá teszi azt, aki Jézusban hisz.
Hol van akkor a dicsekvés? Ki van zárva. Milyen törvény által? A tettek törvénye által? Nem, a hit törvénye által. Azt tartjuk ugyanis, hogy hit által igazul meg az ember, a Törvény tetteitől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nemde a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is! Mert egy az Isten, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hit alapján, a körülmetéletlent pedig hit által. Vajon érvénytelenné tesszük tehát a Törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább megerősítjük a Törvényt.
Először is, Isten igéi rájuk lettek bízva. Mi van akkor, ha egyesek hűtlenné váltak? Vajon hűtlenségük semmivé teszi Isten hűségét? Szó sincs róla! Isten igaz, s az emberek valamennyien hazugok, amint meg van írva: Hogy igaznak bizonyulj beszédeidben, és győzz, amikor ítélkeznek rólad. Ha pedig a mi gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Igazságtalan az Isten – emberi módon szólok –, hogy kiönti ránk haragját? Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítéli meg majd Isten a világot? De ha Isten igazsága az én hazugságom által gyarapodott az ő dicsőségére, akkor én miért esem még mindig ítélet alá mint bűnös? Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk:
„Tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle”? Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet.
Mire jutottunk hát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már kimondtuk a vádat, hogy mindannyian – zsidók is, görögök is – a bűn uralma alatt vannak, amint meg van írva:
Nincs igaz egyetlenegy sem, nincsen, aki értsen, nincs, aki keresse Istent.
Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.
A torkuk nyitott sír, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;
szájuk átokkal és keserűséggel van tele.
Lábuk gyors a vérontásra,
rombolás és nyomorúság jár a nyomukban,
és nem ismerik a békesség útját.
Isten félelme nincs a szemük előtt.
Tudjuk, hogy amit a Törvény mond, a Törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ bűnösnek találtassék Isten előtt. Mert a Törvény cselekedeteiből egyetlen halandó sem fog megigazulni előtte. A Törvényből ugyanis csak a bűn felismerése adódik.
Most viszont a Törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amiről tanúságot tesznek a Törvény és a Próféták: Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által mindenkinek, aki hisz, mert nincs különbség. Mindannyian vétkeztek, és híjával vannak Isten dicsőségének, de megigazultak ingyen, Isten kegyelméből, Krisztus Jézus megváltása által. Mert Isten őt tette nyilvánosan az engesztelés eszközévé tulajdon vérével – a hit által –, hogy megmutassa igazságát. Megbocsátotta a korábban elkövetett bűnöket, melyeket Isten türelme megengedett, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: hogy igaz, és igazzá teszi azt, aki Jézusban hisz.
Hol van akkor a dicsekvés? Ki van zárva. Milyen törvény által? A tettek törvénye által? Nem, a hit törvénye által. Azt tartjuk ugyanis, hogy hit által igazul meg az ember, a Törvény tetteitől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nemde a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is! Mert egy az Isten, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hit alapján, a körülmetéletlent pedig hit által. Vajon érvénytelenné tesszük tehát a Törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább megerősítjük a Törvényt.