16
Ekkor erős hangot hallottam a szentélyből. A hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki
Isten haragjának hét csészéjét a földre!”
Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt.
A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.
A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, és azok vérré váltak. Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: „Igazságos vagy, te, aki vagy, és aki voltál. Szent vagy, hogy így ítéltél.
Mivel szentek és próféták vérét ontották ki, vért adtál nekik inni. Megérdemlik.” Hallottam, hogy az áldozati oltár szól: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”
A negyedik a Napra öntötte csészéjét, és az hatalmat kapott, hogy tűzzel gyötörje az embereket.
Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, és káromolták Isten nevét, akinek hatalma van ezeken a csapásokon, de nem tértek meg, hogy dicsőítsék.
Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában, és az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
A hatodik a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Démoni lelkek, akik jeleket tesznek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz a ruháira, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. A három tisztátalan lélek összegyűjtötte a királyokat egy helyre, amit héberül Harmagedónnak hívnak.
A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét, és a szentélyből, a trónustól egy erős hang szólt: „Megtörtént.” Villámlás, égzengés, mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai romba dőltek. És megemlékeztek a nagy Babilonról Isten előtt, és odaadták neki izzó haragja borának kelyhét. Minden sziget eltűnt, és nem lehetett többé hegyeket találni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre, és káromolták az emberek Istent a jégverés csapása miatt, mert igen nagy csapás volt.
Isten haragjának hét csészéjét a földre!”
Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt.
A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.
A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, és azok vérré váltak. Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: „Igazságos vagy, te, aki vagy, és aki voltál. Szent vagy, hogy így ítéltél.
Mivel szentek és próféták vérét ontották ki, vért adtál nekik inni. Megérdemlik.” Hallottam, hogy az áldozati oltár szól: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”
A negyedik a Napra öntötte csészéjét, és az hatalmat kapott, hogy tűzzel gyötörje az embereket.
Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, és káromolták Isten nevét, akinek hatalma van ezeken a csapásokon, de nem tértek meg, hogy dicsőítsék.
Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában, és az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
A hatodik a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Démoni lelkek, akik jeleket tesznek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz a ruháira, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. A három tisztátalan lélek összegyűjtötte a királyokat egy helyre, amit héberül Harmagedónnak hívnak.
A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét, és a szentélyből, a trónustól egy erős hang szólt: „Megtörtént.” Villámlás, égzengés, mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai romba dőltek. És megemlékeztek a nagy Babilonról Isten előtt, és odaadták neki izzó haragja borának kelyhét. Minden sziget eltűnt, és nem lehetett többé hegyeket találni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre, és káromolták az emberek Istent a jégverés csapása miatt, mert igen nagy csapás volt.