12
Egy nagy jel tűnt fel a mennyben: egy asszony. Öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Áldott állapotban van. Szülési fájdalmában és gyötrelmében kiáltozott.
Akkor egy másik jel tűnt fel a mennyben: íme, egy nagy tűzpiros sárkány. Hét feje, tíz szarva, s mindegyik fején korona.
Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, felfalja gyermekét.
Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával pásztorolja mind a nemzeteket. Gyermekét fölkapták, és Istenhez és az ő trónjához vitték.
Az asszony a pusztába menekült, ahol Isten helyet készített számára, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
Nagy harc tört ki a mennyben. Mihály és angyalai küzdöttek a sárkánnyal. A sárkány és angyalai fölvették a küzdelmet, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra többé hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, akit Ördögnek és Sátánnak hívnak, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam a mennyben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, és nem kímélték életüket mindhalálig.
Ezért örvendezzetek, mennyek, és ti, bennük lakók! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok ment le az Ördög nagy haraggal. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”
Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába röpüljön, a helyére, ahol majd a kígyótól távol három és fél időn át táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. A sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, azokkal, aki megtartják Isten parancsait, és kitartanak Jézus tanúsága mellett. És megállt a tenger fövenyén.
Nagy harc tört ki a mennyben. Mihály és angyalai küzdöttek a sárkánnyal. A sárkány és angyalai fölvették a küzdelmet, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra többé hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, akit Ördögnek és Sátánnak hívnak, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam a mennyben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, és nem kímélték életüket mindhalálig.
Ezért örvendezzetek, mennyek, és ti, bennük lakók! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok ment le az Ördög nagy haraggal. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”
Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába röpüljön, a helyére, ahol majd a kígyótól távol három és fél időn át táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. A sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, azokkal, aki megtartják Isten parancsait, és kitartanak Jézus tanúsága mellett. És megállt a tenger fövenyén.