Kis türelmet
21 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és tenger sincs többé.
Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll a mennyből, az Istentől. Olyan volt, mint a férje számára fölékesített menyasszony. Akkor a trón felől erős hangot hallottam: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük [az ő Istenük], és letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, mert a korábbi dolgok elmúltak.”
A trónon ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent!” Aztán meg ezt: „Írd! Ezek a szavak megbízhatók és igazak.” Aztán ezt mondta nekem:
„Megtörténtek. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet forrásának vizéből.
Ez lesz a győztes öröksége: Istene leszek, és ő a fiam lesz. A gyávák, a hitetlenek, a gyalázatosak, a gyilkosok, a paráznák, a varázslók, a bálványimádók és a hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez a második halál.”
Akkor odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” És lélekben elvitt egy nagy, magas hegyre, és megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsősége ragyogta be. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
Széles és magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu és nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. 16A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost a náddal: tizenkétezer stadium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.
Megmérte a falát: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig tiszta üveghez hasonló színaranyból. A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizoberill, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egyetlen gyöngyből készült. A város tere színaranyból volt, olyan, mint az átlátszó üveg.
De templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége ragyogja be, lámpása pedig a Bárány. Fényében járnak a népek, és a föld királyai elhozzák bele pompájukat. Kapuit nappal soha nem zárják be, éjszaka pedig ott nem lesz. A népek odahozzák pompájukat és kincseiket. Semmiféle tisztátalan dolog nem jut be oda. Senki sem, aki undokságot követ el vagy hazug, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Jegyzetek

21,16 1 stadium = kb. 185 méter.


Minden fejezet...