9
Megfújta a harsonát az ötödik angyal, és egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhan. Neki adták az alvilág kútjának a kulcsát.
Megnyitotta az alvilág kútját, és a kútból füst szállt fel, amilyen egy nagy kemence füstje. A nap és a levegő elsötétedett a kút füstjétől.
A füstből sáskák jöttek elő a földre, és akkora erőt kaptak, mint a föld skorpióinak az ereje.
Megmondatott nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, semmiféle zöld növénynek és fának, hanem csak azoknak az embereknek, akik nem hordják homlokukon Isten pecsétjét.
Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, hanem csak kínozzák őket öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor skorpió marja meg az embert. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják. Azt kívánják, hogy meghaljanak, de a halál elfut előlük.
A sáskák külsőre harchoz felszerszámozott lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk pedig, mint az oroszláné. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk zöreje meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. Az alvilág angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddon, görögül meg Apollüón a neve.
Az első jaj elmúlt. Íme, két másik jaj közeledik!
Megfújta a harsonát a hatodik angyal. Erre hangot hallottam az Isten előtt álló arany áldozati oltár négy szarvából. Így szólt a hatodik angyalhoz, akinél a harsona volt: „Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!” A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy az emberek harmadát megölje. A lovasok seregének a száma húszezerszer tízezer. Hallottam a számukat.
A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, sötétkék és kénsárga mellvértjük volt. A lovak feje, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kén jött. Ez a három csapás – a szájukból kijövő tűz, füst és kén – megölte az emberek harmadát. A lovak ereje a szájukban és a farkukban van. A farkuk ugyanis olyan, mint a kígyó. Fej van rajtuk, amivel marnak.
A többi ember, aki nem halt meg a csapásoktól, nem tartott bűnbánatot kezének tettei miatt, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem mozognak, és nem hagytak fel sem a gyilkolással, sem a varázslással, sem a paráznasággal, sem a lopással.
Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, hanem csak kínozzák őket öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor skorpió marja meg az embert. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják. Azt kívánják, hogy meghaljanak, de a halál elfut előlük.
A sáskák külsőre harchoz felszerszámozott lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk pedig, mint az oroszláné. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk zöreje meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. Az alvilág angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddon, görögül meg Apollüón a neve.
Az első jaj elmúlt. Íme, két másik jaj közeledik!
Megfújta a harsonát a hatodik angyal. Erre hangot hallottam az Isten előtt álló arany áldozati oltár négy szarvából. Így szólt a hatodik angyalhoz, akinél a harsona volt: „Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!” A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy az emberek harmadát megölje. A lovasok seregének a száma húszezerszer tízezer. Hallottam a számukat.
A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, sötétkék és kénsárga mellvértjük volt. A lovak feje, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kén jött. Ez a három csapás – a szájukból kijövő tűz, füst és kén – megölte az emberek harmadát. A lovak ereje a szájukban és a farkukban van. A farkuk ugyanis olyan, mint a kígyó. Fej van rajtuk, amivel marnak.
A többi ember, aki nem halt meg a csapásoktól, nem tartott bűnbánatot kezének tettei miatt, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem mozognak, és nem hagytak fel sem a gyilkolással, sem a varázslással, sem a paráznasággal, sem a lopással.