18
Ezután egy másik angyalt láttam lejönni a mennyből. Nagy hatalma volt, és dicsőségétől fényben ragyogott a föld.
Erős hangon így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok lakhelye lett, minden tisztátalan lélek rejtekhelye, minden tisztátalan és gyűlöletes madár rejtekhelye, [minden tisztátalan állat rejtekhelye,]
mert paráznasága tüzes borából minden nemzet ivott. Vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői feslettsége által gazdagodtak meg.”
Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai! Bűnei az eget érik, de Isten számon tartja gonoszságait.
Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek. Tetteit kétszeresen viszonozzátok! Töltsetek serlegébe kétannyit, mint amennyit ő töltött! Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és gyászt okozzatok neki! Mert ezt mondja szívében: »Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt«. Ezért egyetlen napon érik majd el a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűz fogja elhamvasztani, mert erős Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.
Siratják és a mellüket verik majd miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, és ezt mondják:
»Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város! Egyetlen óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.«
Siratják és gyászolják a föld kereskedői, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az aranyat, az ezüstöt, a drágakövet, a gyöngyöket, a gyolcsot, a bíbort, a selymet, a karmazsinkelmét, a sokféle illatos fát és elefántcsont tárgyat, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült sokféle tárgyat, a fahéjat és a kardamont, az illatszereket, a mirhát és a tömjént, a bort és az olajat, a lánglisztet és a búzát, a barmokat, a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat. Az érett gyümölcs, amelyre lelked vágyódott, nincs többé. Számodra minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, sírva és gyászolva: »Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egyetlen óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!«
Minden hajóskapitány és révész, minden matróz és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét, és így kiáltozott: »Melyik város volt ehhez a nagy városhoz hasonló?!« Port szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: »Jaj, jaj, a nagy város, amelynek a vagyonából gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!« Örvendezzetek rajta, te menny, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet miattatok!”
Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe, és ezt mondta: „Ekkora erővel hajítják le majd Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni. Többé nem hallatszik benned hárfások, zenészek, fuvolások és harsonások hangja. Semmiféle kézműves nem lesz benned, és malomzúgás sem hallatszik többé. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak a hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. Próféták és szentek vérét találták benned, és mindenkiét, akit csak lemészároltak a földön.”
Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai! Bűnei az eget érik, de Isten számon tartja gonoszságait.
Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek. Tetteit kétszeresen viszonozzátok! Töltsetek serlegébe kétannyit, mint amennyit ő töltött! Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és gyászt okozzatok neki! Mert ezt mondja szívében: »Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt«. Ezért egyetlen napon érik majd el a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűz fogja elhamvasztani, mert erős Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.
Siratják és a mellüket verik majd miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, és ezt mondják:
»Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város! Egyetlen óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.«
Siratják és gyászolják a föld kereskedői, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az aranyat, az ezüstöt, a drágakövet, a gyöngyöket, a gyolcsot, a bíbort, a selymet, a karmazsinkelmét, a sokféle illatos fát és elefántcsont tárgyat, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült sokféle tárgyat, a fahéjat és a kardamont, az illatszereket, a mirhát és a tömjént, a bort és az olajat, a lánglisztet és a búzát, a barmokat, a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat. Az érett gyümölcs, amelyre lelked vágyódott, nincs többé. Számodra minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, sírva és gyászolva: »Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egyetlen óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!«
Minden hajóskapitány és révész, minden matróz és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét, és így kiáltozott: »Melyik város volt ehhez a nagy városhoz hasonló?!« Port szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: »Jaj, jaj, a nagy város, amelynek a vagyonából gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!« Örvendezzetek rajta, te menny, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet miattatok!”
Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe, és ezt mondta: „Ekkora erővel hajítják le majd Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni. Többé nem hallatszik benned hárfások, zenészek, fuvolások és harsonások hangja. Semmiféle kézműves nem lesz benned, és malomzúgás sem hallatszik többé. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak a hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. Próféták és szentek vérét találták benned, és mindenkiét, akit csak lemészároltak a földön.”