4
Ezek után láttam, hogy íme, egy ajtó nyitva van az égben, és a harsonáéhoz hasonló hang, melyet az előbb hallottam, így szólt hozzám: „Gyere föl ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.”
Nyomban megragadott a Lélek, és íme, trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és a trónt smaragdhoz hasonló szivárvány vette körül. A trón körül huszonnégy trón. A trónokon huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. A trónból villámok, hangok és mennydörgések jöttek, s a trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét lelke. A trón előtt, mint egy üvegtenger, kristályhoz hasonló. A trón közepén és a trón körül négy élőlény, elöl-hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, kívül-belül tele szemekkel. Éjjel-nappal szünet nélkül mondták:
„Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljön!”
Amikor az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát zengenek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt, és ledobja koszorúját, mondván: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy a tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, és akaratod hívott létre és teremtett mindent.”
Nyomban megragadott a Lélek, és íme, trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és a trónt smaragdhoz hasonló szivárvány vette körül. A trón körül huszonnégy trón. A trónokon huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. A trónból villámok, hangok és mennydörgések jöttek, s a trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét lelke. A trón előtt, mint egy üvegtenger, kristályhoz hasonló. A trón közepén és a trón körül négy élőlény, elöl-hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, kívül-belül tele szemekkel. Éjjel-nappal szünet nélkül mondták:
„Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljön!”
Amikor az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát zengenek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt, és ledobja koszorúját, mondván: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy a tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, és akaratod hívott létre és teremtett mindent.”