Jób lezárja a vitát: 29,1-31,40

²2  »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban,
azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,

³3  amikor lámpása a fejem fölött ragyogott,
és sötétben is az ő világosságánál jártam;

⁴4  úgy, mint java-korom napjain voltam,
amikor sátramban titkon Isten lakozott,

⁵5  amikor még velem volt a Mindenható,
és gyermekeim körülöttem voltak;

⁶6  amikor tejben fürösztöttem lábamat,
s a szikla kedvemért olajtól patakzott.

⁷7  Amikor a város kapujához kimentem,
a piacon nekem ülést készítettek,

⁸8  az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak,
az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,

⁹9  az előkelők abbahagyták a beszédet,
és ujjukat szájukra tették,

¹⁰10  a főemberek visszafojtották hangjukat,
és nyelvük ínyükhöz tapadt.

¹¹11  A fül, amely hallott, boldognak hirdetett,
a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,

¹²12  azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott,
s az árvát, akinek nem volt gyámola,

¹³13  a veszni induló áldása szállott rám,
s az özvegy szívét megvigasztaltam,

¹⁴14  az igazság ruháját vettem magamra,
mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.

¹⁵15  Szeme voltam a vaknak,
lába a sántának.

¹⁶16  Atyja voltam a szegényeknek,
az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.

¹⁷17  Összetörtem a gonosz állkapcsát,
kiragadtam fogai közül a prédát.

¹⁸18  Azt hittem, saját fészkemben halok meg,
és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;

¹⁹19  gyökereimet vízek mellé mélyesztem,
és harmat hull éjjel ágaimra,

²⁰20  hírnevem folyton megújul,
s az íj újjáéled kezemben.

²¹21  Akik hallottak engem, várták döntésemet,
csöndben figyeltek tanácsomra;

²²22  szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni,
rájuk szálltak beszédem csöppjei,

²³23  áhítva vártak engem, mint az esőt,
szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.

²⁴24  Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték,
és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.

²⁵25  Ha közéjük kívántam menni,
első helyre ültettek;
bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül,
mégis a szomorkodókat vigasztaltam.