Elifáz harmadik beszéde: 22,1-30
Jób a bűnei miatt szenved 22 És felelt a temáni Elifáz, és így szólt:
»Lehet-e az embert Istenhez hasonlítani,
még ha tökéletes is tudása?
Mi haszna van Istennek, ha igaz vagy,
mit nyer azzal, ha utad tökéletes?
Talán istenfélelmed miatt fenyít meg téged
és száll veled perbe,
és nem inkább nagy gonoszságod miatt,
véghetetlen bűneid miatt?
6 Mert ok nélkül vettél zálogot testvéreidtől,
elvetted a ruhát a mezítelenektől,
nem adtál vizet a fáradtnak
s az éhestől megtagadtad a kenyeret,
karod erejével vetted a földet birtokodba,
a legerősebb címén birtokoltad,
az özvegyeket üres kézzel menesztetted,
az árvák karjait összezúztad.
Tőrökkel vagy ezért körülvéve,
és félelem háborít meg hirtelen.
Azt hitted, hogy nem látsz sötétséget,
s az árvíz rohama el nem borít?
‘Nem gondolod meg, hogy Isten magasabb az égnél
s a csillagok teteje fölé emelkedik?’
És mondod: ‘Mit tud az Isten?
A felhők homálya mögül tehet-e igazságot?
Felhők leplezik, és nem látja dolgainkat,
ő az ég szélén jár-kel!’
Vajon az ősvilág ösvényét követed,
amelyet gonosz férfiak tapostak,
akiket idő előtt ragadtak el,
és áradás mosta el talajukat?
Azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében!’
S úgy gondolták, hogy a Mindenható tehetetlen,
pedig ő betöltötte házaikat javakkal.
Gondolatuk távol legyen tőlem!
Látják ezt az igazak és örvendeznek,
s az ártatlan kigúnyolja őket.
‘Nemde semmivé lett dölyfük,
és maradékukat tűz emésztette.’
Légy tehát Vele jóban és békességben,
ennek majd igen jó gyümölcsét látod.
Fogadd el szájából a tanítást
és tedd el szavait szívedbe!
Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, ha megalázod magadat,
s eltávolítod a bűnt a sátradból,
ha olyannak veszed az aranyat, mint a port,
s az ófírt, mint a patak kavicsait,
akkor a Mindenható lesz aranykincsed,
és ő lesz ezüstöd bőségben.
Mert akkor a Mindenhatóban találsz gyönyörűséget,
és Istenhez emelheted arcodat.
Ha könyörögsz hozzá, meghallgat,
és megadhatod, amit fogadtál.
Amit felteszel magadban, sikerül,
és útjaidon fény ragyog,
29 mert aki megalázza magát, dicsőségben lesz,
s aki lesüti szemét, üdvösséget lel,
Jegyzetek
22,6 Elifáz felsorolja Jób feltételezett bűneit, amelyekre már Szófár is burkolt célzást tett (20,19-21).
22,29 Itt is szövegromlással állunk szemben. Így is lehetne fordítani: „(Isten) a fennhéjázó gőgöst megalázza, de megsegíti azt az embert, aki alázatosan lesüti szemét, megmenti az ártatlant; kezeid legyenek tiszták, és megmenekülsz”. Más szóval: aki megalázza magát, azt Isten megsegíti; Isten megmenti az ártatlan embert; az ember a keze (tettei) tisztasága által menekül meg.