Bildád második beszéde: 18,1-21

²2  »Mikor értek a szóbeszéd végére?
Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!

³3  Miért tartsanak minket állatoknak,
és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?

⁴4  Te marcangolod magadat dühödben;
kedvedért talán néptelenné váljék a föld,
s a sziklák elmozduljanak helyükből?

⁵5  Nemde kialszik a gonosznak világossága,
és nem fénylik tüzének lángja.

⁶6  Sátrában a fény elsötétül,
s elalszik a mécses felette.

⁷7  Erőteljes lépései elernyednek,
és fondorlata földre teríti;

⁸8  hálóba akad lábával,
verem fonadéka fölött járkál;

⁹9  lábát csapda fogja
és hurok szorítja;

¹⁰10  tőr van elrejtve számára a földön,
és kelepce vár rá az ösvényen;

¹¹11  mindenfelől rémség ijeszti
és fonja be lábát.

¹²12  Erejét éhség fogyasztja,
és bordáit koplalás emészti.

¹³13  Elsorvasztja bőre szépségét
s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;

¹⁴14  kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott,
és elküldi az iszonyat királyához.

¹⁵15  Olyan sátorban lakik, amely már nincs is,
és ként szórnak lakóhelye fölé.

¹⁶16  Alul elszáradnak a gyökerei,
felül pedig eltapossák termését.

¹⁷17  Elvész emléke a föld színéről,
nem említik nevét az utcákon;

¹⁸18  a világosságból a sötétségbe taszítják,
és elüldözik a föld kerekségéről.

¹⁹19  Nem marad népe közt sem fia, sem sarja,
és szállásán nincsenek hátrahagyottak.

²⁰20  Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak,
s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.

²¹21  Így járnak a bűnösök hajlékai,
s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«