Kis türelmet

Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár

18 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele! Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog. Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette. Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását. Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül. Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén. Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt. Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség. Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé. Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.

Minden fejezet...