25
Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
(Luk 12,35.36; Jel 19,7)
Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
(Zsolt 22,19)
A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
(Mát 9,17; Luk 5,37)
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
(Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19)
Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
(Ésa 53,12)
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
(Zsolt 22,8)
Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
(Mát 26,61; Ján 2,19)
A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
(Zsolt 22,9)
Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
(Luk 13,25.27)
Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
(Mát 7,23)
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
(Mát 24,42)
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
(Márk 13,34; Luk 19,12)
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
(Róm 12,6)
Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
(Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30)
A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
(2Móz 26,31; Zsid 10,19.20)
Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
(Csel 26,23)
Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
(Mát,25 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.)
Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
(Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25)
Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
(Mát,25 21.)
Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
(2Móz 34,25;Márk 15,42-47; Luk 23,50-56; Ján 19,38-42)
Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
(Ésa 40,8;51,6; Zsolt 102,27; Zsid 1,11)
Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
(Luk 9,54)
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
(Ésa 53,9)
Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
(Mát 25,14; Luk 19,12)
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
(Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(Mát 8,12)
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
(Mát 16,27; Jel 20,11-13)
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
(Róm 14,10)
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
(Dán 6,17)
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
(Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18)
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
(Ésa 58,7)
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
(Csel 1,10)
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
(Mát 12,31.32; Luk 12,10)
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
(Mát 12,40;16,21;17,23;20,19;Csel 2,36)
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
(Péld 19,17; Zsid 2,11)
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
(Mát 7,23; Jel 20,10.15)
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
(Zsid 2,11)
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
(Mát 13,1.2)
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
(Ján 5,29)